A 10 legnépszerűbb nőnapi vers iskolásoknak

Nőnapi rózsa
[Total: 0    Average: 0/5]

1. Arany Viktor: Nőnapra

Nőnapi köszöntő

Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
Égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
Kerüljön el bánat, fájdalom.

2. Nina Cassian: Nők napjára

Március hónapja
Nőnapi virágcsupa ragyogás …Csokrát szorongatja
minden óvodás.Hóvirágját tartja
ára is kezében,
dolgos édesanyja
megköszöni szépen.De mást is hozott még
ajándékba Sára:
anyu arcán ott ég
csókja tűzvirága.

3. Kányádi Sándor: Köszöntő március 8-ra

Tavaszodik, virág nyílik:
hóvirág, ibolya.
Összeszedtem, mit csak leltem,

ebbe a kis csokorba.

Tavaszodik, a hegyekről
patakokba fut a hó.
Soká éljen, édesanyám,
S még száz évet nagyanyó!

Tavasszal nem telik másra,
Csak néhány szál ibolyára,
És ha az nincs, fogadjátok
szívesen a hóvirágot!


4. Mezei Zoltán: Nők napjára

Ha a nőnap nyáron volna,

Nőnapi csokor

Rózsát kötnék egy csokorba.
Szegfűt vagy búzavirágot.
Megérdemlik azt a lányok!

Ha a nőnap ősszel volna
Lombot kötném szép csokorba
Tarkát, sárgát, pirosat,
Köszöntse a lányokat!

Hideg télben fenyőágat,
Bogyót szednék minden lánynak.
Piros láncot fűznék össze,
A lányokat hadd köszöntse!

Tavasszal nem telik másra,
Csak néhány szál ibolyára,
És ha az nincs, fogadjátok
szívesen a hóvirágot!


5. Majtényi Erik: Nőnapi köszöntő

Egy szál virág kettő
bársony szirom feslő.
Két szál virág három,
karcsú zsenge száron.

Négy szál virág öt,
zöld levél között.
Minden virág gyönge
szirma édesanyám néked nyit ma.

Erdő-mező bokrétája,
néked virít nők napjára.


6. Szalai Borbála: Meglepetés

Jó ideje azon törtem buksimat,
nők napjára mit is mondjak anyunak.

Nőnapi ibolya

Megvettem én egy nagy csokor virágot,
boldog leszel anyu, hogy ha meglátod.

De örömöd akkor lesz csak még nagyobb,
ha ehhez egy szép képet is rajzolok.
Nagy betűkkel azt írom rá “Anyukám”,
Kicsi fiad köszönt Téged nők napján.

És mikor ma átadom a virágot,
képzeljétek gyerekek, hogy mit látok.
Jó nagy doboz csoki van az asztalon,
nekem szól a meglepetés nőnapon.


7. Kéri János: Nőnapi köszöntő

Tavasz hajnalán
Róluk emlékezünk,
A nőkről, kiknek
Életünk köszönhetjük.

Ki mindent
Megtesz értünk, a nő,
Dajkál, ápol,
És felnevel ő.

Hálánk szálljon
Lányra, anyára,
Ki a családot
Összetartja.

Szépséges nők,
Jó asszonyok,
Kívánunk boldog,
Víg nőnapot.


8. Vida Gábor: Virágot a virágnak

Virágos a rét köröttem,
Jaj, de jó, hogy idejöttem!
Gyönyörködöm minden szálban,
Megfürdöm az illatában.

Virágszálak között élek,
Bódítóak, nagyon szépek.
Körbevesznek, megnyugtatnak,
Az arcomra mosolyt csalnak.

Színeikkel tavaszt hoznak,
Szirmaikkal csiklandoznak.

Nőnapi rózsa

Karcsú száruk zöldje lebben,
Látványuknak rabja lettem.

Mézédes a puszta létük,
Minden bogár rajong értük.
Reggelente szomjuk oltják,
Harmatcseppjükkel itatják.

Szépségükért odavagyok,
Előttük most meghajolok.
Nélkülük nem létezhetek,
Semmi jót sem remélhetek.

Virágporból indult létem,
Nektárjukból kapom étkem.
Mindent nekik köszönhetek,
Azt is, hogy most itt lehetek.

Elmondom hát, bent nem tartom,
Értük vívom meg a harcom.
Amikor már nem hajt vágyam,
Virágszőnyeg fed be lágyan.

Tündököl a rét köröttem,
Örülök, hogy itt lehettem!
Virágaim vagytok, lányok,
Dalom szívből szól hozzátok.

Bevallom most ékes szóval,
Puszival és minden jóval:
Gondolok én sokszor rátok,
Ébren, és ha álmot látok.

Nektek adom az életem,
Vigyétek, már nem kell nekem!
Értetek és veletek tág,
Tiétek az egész világ!


9. Aranyosi Ervin: Március 8. Nőnap

Vannak lányok, nők, meg nénik,
anyukák, meg nagymamák.
Vannak Katák, Erzsik, Évik,
Zsuzsák, Jutkák, Marikák…

Sorolhatnám a neveket,
hiszen szép számmal akad,
mindegyikre gondoljunk most,
ne legyen ki kimarad!

Mennyi, mennyi kedves angyal
szebbíti az életünk,
segítenek szebben élni,
mennyi nő is van velünk?

Az élet szegényebb lenne
és a lét boldogtalan!
Köszöntsük hát fel a nőket,
mert a Nőnap pont ma van!

Ünnepeljük hát meg őket,
– tőlük csodás a világ,
legyen apró figyelmesség
számukra pár szál virág.


10. Garai János: Nők

Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És büntelen mennek tovább,

Nőnapi lila virág

ha elkapták tekintetünk,
s mi – villogok s fakók, simák –
szilánkjainkra széttörünk.

Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.


 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük