Nyulam-bulamék nagy barátságban éltek tyúkanyóval. Naponta ellátogatott Nyulam-bulaméktól tyúkanyóhoz valaki. Tavasztündér megérkezése óta Nyulam-bulamék veszik meg tyúkanyó tojásait. Nyifi, Nyafi, Nyufi vagy valamelyik nyúlgyerek már szalad is a kosárral, ha meghallja tyúkanyó kotkodácsolását.

 

Kot, kot, kot, kot, kotkodács,

minden napra egy tojás!

Tyúkanyó kíváncsi volt, miért kell olyan sok tojás Nyulam-bulaméknak. Nem kérdezősködött, hanem szépen felöltözködött. Nagyon szép tavaszi kosztümöt vett magára, és útnak indult.

Nyulam-bulamék háza nem volt messze. Kellemes, enyhe, szép időben lassan, sétálva ment. Nagyon jónak tartotta , hogy a lakás ablaka nyitva állt. Bekukucskált. No, még ilyet életében sohasem látott! Nagy munka folyt bent. Nyulam-bulamék családjában kicsik, nagyok festették az ő fehér tojásait. Közben jókedvűen énekelgettek:

 

Nem csinálunk egyebet, egyebet,

tojást festünk, szépeket, szépeket,

sok a festék, kis ecset, nagy ecset,

ügyes, aki festeget, festeget.

Tyúkanyó kopogtatott. Nyúlanyó festékesen szaladt eléje. betessékelte. Nyifi, Nyafi és a többiek udvariasan, örömmel üdvözölték. Nyufi szaladt a székért, törülgette, nehogy festékes legyen tyúkanyó tavaszi ruhája. Nyúlapó megmutatta a sok -sok nevet, a a névsort, kinek visznek festett tojásokat. Van, aki piros tojást kér, mások hímeset, kéket, lilát, sárgát, zöldet, tarkát és pöttyöset. Nyúlapó derűsen, nagy örömmel átadott a sok levél közül egyet Tyúkanyónak.

Kedves Nyúlapó!

Nagyon kérlek, ne feledkezz el rólam! Hozzál nekem piros tojást!

Úgy dugd el a kertünkben, hogy valaki el ne vigye!

Hozzál kérlek, nagyon kérlek, a szomszéd kislánynak sok-sok tojást, pirosat, hímeset, mert locsolkodni megyek.

Nekem sok tojást adnak akkor, ha szépen elmondom náluk azt a verset, amit tanultam:

Napsütötte szép tájakon, jöttem végig az utakon.

Felém hajolt sok-sok virág, rózsavizük osztogatták.

Megöntözlek most itt véle, piros tojást kérek érte!

Köszöntelek és várlak, kedves Nyúlapó!

Tamás.

– Ó, de kedves, de megható! – kotkodácsolta egyre tyúkanyó.

– Van itt még sok szép levél! Nézte, nézte olvasta még sokáig tyúkanyó a leveleket, s addig a sok nyúlgyerek szorgalmasan festegetett.