Csikorog a
Tél csizmája.
A bokrokon
semmi málna.

Csendes lett az
erdő nagyon.
Nyúl fut át
a fehér havon.

Nincs már madár,
ezüst hangú.
– Kár! Kár! – károg
a sok varjú.

A fák között
szilaj szél jár.
Nem bóklász a
kicsi bocs már.

Barlangjában
békén szuszog.
Nem bántja méh,
sem szúnyog.

De jó is az
anyja mellett.
Hozzábújva
melegedhet.

Száll szemére
édes álom:
méz csillog egy
kerek tálon.

Nyalja a friss
álommézet,
vidám rigófüttyre
ébred.

Hallja hangját
a cinkének:
– Bújj ki,
vége már a télnek.