Csikorog a Tél csizmája. A bokrokon semmi málna. Csendes lett az erdő nagyon. Nyúl fut át a fehér havon. Nincs már madár, ezüst hangú. – Kár! Kár! – károg a sok varjú. A fák között szilaj szél jár. Nem bóklász a kicsi bocs már. Barlangjában…

Hull a hó, hull a hó, mennyi apró télapó! Igaziak, elevenek, Izgő-mozgó hóemberek. Nagykabátjuk csupa hó. Honnan e sok télapó? Kik ezek, Mik ezek az apróka Télapóka – emberek? Óvodások mennek sorban, záporozó, habos hóban.

Serceg a zsír, sül a fánk. Fényessárga serpenyőből ragyog ránk. Illatozik, nő, dagad, az orrunkat csiklandozó jó falat. Már a tálon a sok fánk, Fehér cukorfelhő alól nevet ránk. Ránk nevet és integet. Itt a farsang, vidám farsang, gyerekek.

Hull a hó, hull a hó, mennyi apró télapó! Igaziak, elevenek, Izgő-mozgó hóemberek. Nagykabátjuk csupa hó. Honnan e sok télapó? Kik ezek, Mik ezek az apróka Télapóka – emberek? Óvodások mennek sorba, záporozó, habos hóban.

Csomagol Télapó, Lejárt az ideje. Tenger sok a dolga, kapkod, fő a feje. Maradt egy kis hó még, jól becsomagolja: – No, most már indulok – Csendesen mormolja. Messzire kísérik a szarkák, verebek. Cserregik, csipogják – Télapó, ég veled!