Skip to content

A vajaspánkó

    A vajaspánkó

    A vajaspánkó. S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka. Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:

    -Süss nekem anyjuk vajaspánkót!

    -Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.

    -Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.
    Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni. Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb.  Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.

    -Megeszlek te vajaspánkó!
    -Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked!  A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:

    Vajaspánkó a nevem
    Elmondom eredetem:
    Magtárban sepertek,
    Kosárról kapartak
    Tejfellel kevertek
    Kemencén sütöttek
    Ablakon hűtöttek.
    Megszöktem az otthonomtól
    Gazduramtól, asszonyomtól
    Megszöktem a nyúltól,
    Ordas farkas úrtól,
    Miért félnék medve tőled?
    Megszököm mindjárt előled!

     

    S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
    -Megeszlek te vajaspánkó!
    -Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked.  És fújni kezdte:

    -Megeszlek te vajaspánkó!
    -Ne egyél meg tányértalpas, ugyan miért is ennél meg?  S a vajaspánkó már rá is kezdte:

    Vajaspánkó a nevem
    Elmondom eredetem:
    Magtárban sepertek,
    Kosárról kapartak
    Tejfellel kevertek
    Kemencén sütöttek
    Ablakon hűtöttek.
    Megszöktem az otthonomtól
    Gazduramtól, asszonyomtól
    Megszöktem a nyúltól,
    Ordas farkas úrtól,
    Miért félnék medve tőled?
    Megszököm mindjárt előled!

    S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.

    Vajaspánkó a nevem
    Elmondom eredetem:
    Magtárban sepertek,
    Kosárról kapartak
    Tejfellel kevertek
    Kemencén sütöttek
    Ablakon hűtöttek.
    Megszöktem az otthonomtól
    Gazduramtól, asszonyomtól
    Megszöktem a nyúltól,
    Ordas farkas úrtól,
    Mackó Miska úrtól,
    Miért féljek hát tetőled?
    Megszököm könnyen előled!

    – Jó napot vajaspánkó! Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!  De a vajaspánkó már rá is kezdte:

    -Felséges ének! – szólt a róka.  Csak az a baj, hogy megöregedtem kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el még egyszer!

    Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:
    -Vajaspánkó a nevem…

    Abban a pillanatban a róka-hamm-bekapta.

    Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!
    „Itt a vége, fuss el véle, kerekerdő közepébe!”

    (fordította: Rab Zsuzsa)

    Pin It on Pinterest