Réges-régen élt a tengerparton egy jó asszony, öt fia volt, az öt Liu testvér: Első Liú, Második Liu, Harmadik Liu, Negyedik és Ötödik Liu. Úgy hasonlítottak egymásra, mint egyik tojás a másikra; néha még a saját anyjuk is összetévesztette őket.

Mindegyik testvérnek volt valamilyen különleges képessége. A legidősebb testvér, Első Liu, ha akarta, kihör-pintette az egész tengert, majd újból visszaeresztette. Második Liu nem félt a tűztől. Harmadik Liu hosszúra tudta kinyújtani a lábát. Negyedik Liu teste a legerősebb vasnál is erősebb volt. A legfiatalabb pedig, Ötödik Liu, értett a madarak és a vadállatok nyelvén. Boldogan éldegéltek, a bajt hírből sem ismerték. Első Liu halászott, Második Liu ébren tartotta a tüzet a házban, Harmadik és Negyedik Liu a mezőn dolgozott, ötödik Liu pedig a ludakat és bárányokat legeltette.

Egyszer azon a vidéken, ahol a Liu testvérek éltek, egy gazdag és gonosz kormányzó vadászgatott. Az erdő szélén megpillantott egy kisfiút, aki a nyájat őrizte. A kisfiú mellett nyugodtan aludt egy szép kis zerge. Az ijedt Liu felkiáltott, a zerge pedig egy ugrással eltűnt az erdőben.

Ekkor a sűrűből egy szarvas bukkant 2e8lő8 . Liu szarvasnyelven

odakiáltott neki: „Menekülj!” — és a szarvas eltűnt. Maid vidám nyulak ugrottak ki a tisztásra. Liu nyúl- nyelven kiáltott nekik, és a nyulak is eliramodtak. Minden vadállat elrejtőzött. A haragos kormányzó egyedül maradt az erdőben. De a jó Ötödik Liu ott állt előtte és örült, hogy segítségére lehetett erdei barátainak.

Ekkor a gonosz kormányzó megparancsolta, hogy fogják el ötödik Liut. A városba vitték a kisfiút és a kormányzó parancsára egy éhes tigris ketrecébe vetették. Azt hitték, hogy a tigris szétmarcangolja a bátor kisfiút, de ötödik Liu tigris-nyelven kezdett beszélni vele, és a szilaj fenevad nem bántotta őt.

Mikor a kormányzó megtudta ezt, még nagyobb haragra gerjedt. Megparancsolta, hogy üssék le Ötödik Liu fejét. Ekkor azonban bemászott a börtönbe Negyedik Liu, akinek a teste a legerősebb vasnál is erősebb volt. Ö maradt ott a börtönben testvére helyett, Ötödik Liu meg nyugodtan hazament. Annyira hasonlítottak egymásra, hogy senki sem vette észre a cserét.

Másnap reggel Negyedik Liut kivezették a város főterére. De a hóhér hiába akarta leütni a fejét, a legsúlyosabb és a legkeményebb bárd is lesiklott Negyedik Liu vasnyakáról és diribdarabokra tört.

A kormányzó dühbe gurult és megparancsolta, hogy taszítsák le a vakmerőt a magas sziklafokról.

Éjjel bemászott a tömlöcbe Harmadik Liu, aki a lábát bármilyen hosszúságúra ki tudta nyújtani.
Ő maradt ott testvére helyett. S ismét nem vették észre a cserét.

Hajnalban Harmadik Liut kivezették a magas sziklafokra. Ez a szakadék olyan mély volt, hogy akit ide lelöktek, az halálfia volt. De amikor a hóhér lelökte a mélybe Harmadik Liut, az nyugodtan kinyújtotta csodálatos lábát és talpra állt. A kegyetlen kormányzó magánkívül volt dühében és udvarába vágtatott. Még aznap megpa­rancsolta, hogy máglyán égessék el az engedetlen Liut.

Eközben Második Liu, aki nem félt a tűztől, bejutott a börtönbe és észrevétlenül felváltotta Harmadik Liut. Éppen hogy sikerült a csere, amikor a kormányzó megadta a jelt a kivégzésre. A hóhérok megragadták Második Liut és a hatalmas máglya közepébe vetették. A lángok a házaknál is magasabbra csaptak. Második Liut elnyelte a tűz és a fekete füst. A nép sírva fakadt sajnálatában, csak a kegyetlen kormányzó nevetett gonoszul.

De hamarosan eloszlott a füst és mindannyian láthatták, hogy a tűz közepén ott áll Második Liu és mosolyog, mintha semmi sem történt volna. A kormányzó dühöngött.

— Ki ez az ember? — kiáltott fel. — A tűz nem égeti, a szakadékban nem zúzza össze magát, a kaí8lPnem fogja, a vad tigris sem bántja őt! De hiszen ez lehetetlen, hogy én, a hatalmas kormányzó, ne bírjak el egy egyszerű paraszttal !

S a kegyetlen kormányzó elhatározta, hogy Liut beviteti messzire a tengerbe, súlyos követ köttet a nyakára, és vízbe fojtatja.

— Lehetséges, hogy a víztől se félne? — töprengett, a kormányzó. — Mindegy, a kőtől nem tud majd úszni, hadd maradjon a tenger fenekén.

Megparancsolta, hogy még az éjjel hajtsák végre az ítéletet.

Nagy nehezen bemászott a börtönbe Első Liu, a tengerivó. Elfoglalta bátyja helyét és várt nyugodtan.

Este egy hajóra cipelték. A kormányzó egy másik hajóban helyezkedett el testőreivel. Mélyen beeveztek a tengerbe. Ott, ahol a legmélyebb a tenger, Első Liunak a nyakára kötöttek egy hatalmas követ és a kormányzó intésére a tenger hullámai közé vetették.

Ahogy Első Liu eltűnt a víz alatt, tüstént nekilátott, hogy kiigya a tengert. A kormányzó egyszer csak azt vette észre, hogy a tenger eltűnt! Hamarosan előbukkant a tengerfenék. A hajók felborultak és a kormányzó őrségével együtt belesüppedt az iszapba.

Ekkor Első Liu levette nyakáról a követ, nyugodtan kisétált a partra, visszaeresztette medrébe a tengert. A kegyetlen kormányzó meg testőrsége a tengerbe fulladt.

A nép pedig örült a kegyetlen kormányzó halálának és áldotta a csodálatos Liu testvéreket.