Skip to content

A macska, mint szakács (német népmese)

    Macska mint szakács
    Nagy bajba jutott az oroszlán, egyik napról a másikra faképnél hagyta a szakácsa. Azonnal hirdetést tett közzé, jó fizetést ígért, de egyetlen állat sem akadt, aki be mert volna szegődni hozzá. Végül is elszalasztott a macskáért.
    – Mi lenne a dolgom? – kérdezte a cirmos az oroszlántól.
    – Összeállítani az étrendet, friss és naponta friss ebédet, vacsorát főzni.
    – És a beszerzés? – aggályoskodott a macska.
    – Arra nekem megvan a külön személyzetem – mondta az oroszlán. – Te csak megmondod, mit kell hozni: a többiről már ők gondoskodnak.
    A cicának tetszett a konyhafőnökség: elszegődött hát szakácsnak az oroszlánhoz. Csak azt kötötte ki, hogy amikor süt-főz, senki ne lábatlankodjék a konyhában, mert az őt idegesíti.
    Kérdi másnap a farkas, mert aznap ő volt a soros a bevásárlásban:
    – Mit kell hozni? Mi lesz az ebéd?
    – Máj! Máj! – mondta a cirmos, és ment a farkas májat szerezni. Hozott is gyönyörű, finom, zsenge borjúmájat. Átadta a cicának, a cica meg fölkötötte a szakácskötényt, fejére tette a fehér szakácssapkát, s azt mondta a farkasnak:
    – Most aztán tágíts innét, s addig be ne gyere, míg nem szólítalak!
    A farkas ült a konyha előtt, hallotta odabentről az edénycsörömpölést, zsír sercegését, víz bugyogását. Egyszer csak szólítják, és a szakács már nyomja is kezébe a tálat.
    – Viheted.
    Az oroszlán megette az ebédet, de nagyon különös ízűnek találta. Mégse akarta mindjárt mérgelődéssel, szidással kezdeni, így szépen, szelíden kérdezte a cirmostól:
    – Mi volt az ebéd?
    – Máj! Máj! – mondta a cirmos.
    – Életemben ilyen krumpliízű májat még nem ettem – csóválta fejét az oroszlán.
    – Máj mezei módra – mondta kurtán a macska.
    Az oroszlán megijedt, hogy megsértődik a macska, s ez a szakács is faképnél hagyja: így hát belenyugodott a mezei módra készült májba.
    Másnap a róka volt a soros, kérdi, mit hozzon, mi lesz az ebéd.
    – Máj! Máj! – mondja megint a macska.
    Meghozza a róka a májat: őt is kitessékelik, aztán neki is nyújtják a kész tálat. Az oroszlán keservesen nyeli az ételt, s kérdi ebéd után megint a macskát, mi volt ez.
    – Máj! Máj! – hangzik a válasz. – Máj kertész módra.
    No, nem szaporítom a szót: harmadnap, negyednap megint hozatja a macska a májat, kezdi sütni a konyhán az ebédet. Az oroszlán benyit a konyhába. Hát ül a cica az asztalnál, eszi nagy vígan a nyers májat, a tepsiben meg ott szortyog valami kotyvalék.
    – No, megállj, gazfickó, adok én neked májat! – hördült föl az oroszlán, és nagyot csapott a cica felé.
    De már csak hűlt helyére csapott: a szakács idejében kiugrott az ablakon.
    (Fordította: Rónay György)

    Pin It on Pinterest