Mikor az Úristen megteremtette az embert, odament az ördög, s azt mondta nagy hetykén:
– Hát ez mi? Ember? Így én is meg tudom teremteni.
Mondotta az Úr mosolyogva:
– Jól van, hát csak teremtsd meg!
Az ördög mindjárt munkának látott, s egy óra sem telt belé, megformázta az emberi testet.
– Ihol az ember! – mondotta az ördög.
– Nagyon jó – mondta az Úr -, most csak állítsd talpra!
Próbálja az ördög, mesterkedik mindenféleképpen, de bizony az ő embere nem tudott talpra állani.
– Látod, látod, nem áll meg – mondotta az Úr.
– Mért nem áll meg?
– Mert nincs benne lélek.
– Hát honnét vegyek lelket belé?
– Az a te dolgod.
Tovább mesterkedett az ördög, de bizony lelket nem tudott adni a testbe. Akkor az Úristenhez fordult:
– Látom, hogy erre nem vagyok képes nálad nélkül. Adj lelket ebbe is!
Mondá az Úr:
– Lelket nem adok az ördögnek, elégedj meg a testtel.
Ezért nem szabad az ördög a lélekkel.