Skip to content

La Fontaine: A kis hal és a halász

    A kis hal és a halász

      A kis hal felnő, hízni kezd,
    s nagy lesz, ha élni hagyja Isten,
    de visszadobnod s várnod ezt,
    csinos kis őrültség szerintem,
    hisz hogy megint kifogd, nem lesz tán alkalom.

    Egy kisded ponty, ki még fikarcnyi sem vagyon,
    halász zsákmánya lett s az nyúlt is már feléje:
    «Több mint a semmi, – szólt, bár még kicsiny nagyon,
    de majd asztal terül s ez itt kezdő vagyon, –
    no itt a zsák, csusszanj beléje!»
    S halnyelven, halkan szólt a rémült ponty, szegényke:
    «Mit kezd velem ma még? kis húsom oly keszeg,
    kevés vagyok a félfogára.
    Ha visszadob, nagy ponty leszek,
    kifog majd ujra s nem hiába,
    jó pénzt ad értem egy kövér polgári sarj;
    de míly vesződség s mennyi baj, –
    mint én, olyanból száz egy tálnyi –
    és szép kis tál! ilyent nem érdemes halászni!»
    «Nem érdemes? lehet! – felelte a halász, –
    de pontyom, szép öcsém, hiába prédikálsz,
    ma este sűlni fogsz, akármennyit papolsz most,
    vár rád a jól bezsírozott rost.»

    A «lesz»-nél mindig több, bármily kevés a «van»,
    ez biztos, az – bizonytalan.

    Pin It on Pinterest