Skip to content

Lev Tolsztoj: A két kereskedő

    Két kereskedő

    Egy szegény kereskedő nagy útra ment, s egész vasáru-készletét átadta megőrzésre egy gazdag kereskedőnek. Amikor visszatért, elment a gazdag boltoshoz s kérte vissza a vasáruját.

    A gazdag boltos eladta már az egész vasárut, s hogy valamiképpen megmentse a becsületét, így szólt:

    – A te vasaddal valami baj történt.

    – Ugyan mi?

    – Én betettem mind a gabonásba. Ott pedig rengeteg egér van. Kilyuggattak a fogukkal minden vasat. Én magam is láttam, mikor rágták. Ha nem hiszed, gyere, nézd meg.

    A szegény kereskedőnek nem volt kedve vitatkozni, így szólt:

    – Minek nézném? Tudom én jól, hogy az egér mindig vasat szokott rágni. Erőt, egészséget. – És a szegény kereskedő elment. Az utcán meglátott egy játszó gyermeket – a gazdag kereskedő fia volt. A szegény kereskedő megsimogatta a fiút, kézen fogta és elvitte magához.

    Másnap találkozik a gazdag kereskedő a szegénnyel s elpanaszolja neki a bánatát:

    elvesztette fiacskáját; megkérdezi tőle, nem látta-e, nem hallott-e róla.

    Feleli a szegény boltos:

    – Láttam bizony. Alighogy eljöttem tőled, látom: egy nagy ölyv csapott le egyenesen a fiadra, megragadta és elvitte.

    A gazdag boltos megharagudott és így szólt:

    – Szégyellj magad, amiért most csúfot űzöl belőlem. Talán rendes dolog az, hogy elvigyen egy ölyv egy fiút?

    – Szó sincs róla, nem űzök csúfot belőled. Mi a csodálatos abban, hogy az ölyv elvisz egy fiút, mikor az egereid száz púd vasamat megették? Megeshetik minden a világon.

    A gazdag kereskedő megértette a szegény beszédét és ezt mondta:

    – Nem az egerek ették meg a vasadat, hanem én adtam el; megfizetem neked kettős áron.

    – Hát ha így van, az ölyv sem vitte el a fiacskádat: visszaadom neked.

    Pin It on Pinterest