Skip to content

A csodatevő legyező (japán népmese)

    A csodatevő legyező

    Valamikor, igen régen, élt egy fiatal pásztor. Szép szál legény volt, de szegény, mint a templom egere. Egy nap meglátta az öreg halász világszép leányát, s attól fogva éjjel-nappal ő járt az eszében. Megszerette a lány is a pásztort, még álmában is őt látta. Elhatározták, hogy hamarosan megtartják a kézfogót.

    Csakhogy hiába. A halász leányát néhány nap múlva egy vénséges, gazdag kalmár kérte feleségül. A szegény halász örült a szerencsének, odaígérte neki. Ráparancsolt a leányra:

    – Mától fogva színét se láthatod annak az ágrólszakadtnak! Mire a hold elfogy, a gazdag kalmár felesége leszel!

    Sírt, kesergett a lány, de nem tehetett apja ellen. A fiatal pásztor meg nekivágott a világnak, nem akarta kedvesét a csúf vénember oldalán látni.

    Ment, vándorolt, estére sűrű rengetegbe ért. Talált egy odvas, öreg fát, bemászott az odúba, hogy abban húzza meg magát éjszakára.

    Éjféltájban nagy zúgásra-morgásra riadt. A szörnyeteg erdei sárkány röppent a fa alá zsákmányával, egy fehér szakállú öregemberrel. Jó erősen odakötözte a fához, és rárivallt:

    – Reggel felfallak! Addig alszom egyet! – És el is hevert a csúf szörnyeteg, már horkolt is, hogy zengett belé az erdő.

    A pásztor nem sokat gondolkodott, kimászott az odúból, és gyorsan eloldozta az öregembert. Amikor az megszabadult, így szólt:

    – Megmentetted az életemet, legény! Fogd ezt a legyezőt. Aki ezzel háromszor meglegyinti magát, egy csapásra megfiatalodik!

    Megörült a legény a ritka ajándéknak. Sietett vele vissza a falujába. A falu szélén elébe siettek a hírrel:

    – Ma tartja a lakodalmát a halász leánya a vén kalmárral!

    Jött is a násznép, tódult a sok ember. Ott lépdelt a szépséges leány a csúf vénség oldalán. Szomorú volt az arca, fehér, mint a vászon.

    Megsajnálta a pásztor, gondolta, ha már nem lehet az övé, segít rajta. Odalépett a vén kalmárhoz, elővette bűvös legyezőjét, és azt mondta:

    – Fiatalodj meg! – Azzal háromszor meglegyintette.

    Kisimultak a ráncok a vénember arcán, fehér haja visszafeketedett, termete kiegyenesedett. Elámult, aki ránézett.

    Hanem a mohó kalmár nem érte be ennyivel. Kikapta a legyezőt a pásztor kezéből, és tovább legyezte magát:

    – Még fiatalabb akarok lenni! Még fiatalabb!

    Szempillantás sem telt belé – egy csecsszopó gyerek rugódzott a vén vőlegény helyén a porban.

    – Nem menyasszony kell ennek, hanem dajka! – hahotázott a násznép, de nem széledt szét, hanem megülte nyomban a halász leánya meg az ifjú pásztor lakodalmát.

    (Fordította/átdolgozta: Rab Zsuzsa)

    Pin It on Pinterest