Weöres Sándor: Kánikula

Kánikula
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 1 Átlag: 3]

Szikrázó az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül láng-űrben a
tarka vidék.
Olvadtan a tarló
hullámzik, remeg,

domb fölött utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó kékségen
sötét pihe-szál:
óriás magányban
egy pacsirta száll.