Jean de la Fontaine: Tücsök és a hangya (Kosztolányi Dezső fordítása)

Tücsök és a hangya
[Total: 0    Average: 0/5]

A Tücsök dalolt egyre, bár
izzott a nyár,
úgy hogy mikor jött a komor
tél, része gond volt és nyomor:
még egy picinyke kis darab
legye vagy férge sem maradt.
Hát ment is a Hangyához át
elpanaszolni nyomorát,
és kérte, adjon néki kölcsön,
zsákjába egy kis magot töltsön,
új aratásig legalább.
“Majd megadom, lesz erre gondom,
nyáron, tücsök-szavamra mondom,
a tőkét meg a kamatát.”
Bosszantja a Tücsök kalandja,
nem is adott magot a Hangya. –
De ezt kérdezte végre tőle:
“Mit tettél a meleg időbe?” –
“Éjjel-nappal munkába voltam,
fűnek-fának folyton daloltam.” –
“Daloltál? rendbe van, komám,
akkor ma táncolj, szaporán.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük