Ez a bácsi teljesen olyan volt, mint a többi bácsi, csak hatéves korában megállt a növekedése. Hiába evett dupla adag főzeléket, ezen nem lehetett segíteni. Míg a többiek nőttek, évente 5, 10, sőt, 20 centit is, ő nemhogy ugyanolyan magas maradt, de még csökkenni is kezdett. Eleinte süteménnyel és csokival etették, de ezektől sem nőtt, csak hízott. Az osztálytársai már Milka csokinak kezdték csúfolni.
Tízéves korára már alig érte el az 50 centit. Ez egy darabig bosszantotta, de aztán rájött, hogy az alacsony termetnek is vannak előnyei. Amikor a barátaival barangolt egy mezőn és nagy fiúk támadták meg őket, ő csak elbújt a magas fűben, úgy, hogy észre sem vették. Mozijegyet nem is kellett vennie, mert csak átsétált a forgóajtó kereke alatt. Míg a többieknek kerülgetniük kellett a lakásban a bútorokat, ő csak ment toronyiránt, a bútorok alatt.
Az egyetlen komoly hátrány az volt, hogy a kutyák macskának, a macskák pedig egérnek nézték. De ilyenkor toppantott egyet mérgesen, és az állatok ettől úgy megijedtek, mintha kísértetet láttak volna.
Számtanórán fel kellett tenni a tábla krétatartó peremére, hogy írni tudjon a táblára. Tornaórán fel volt mentve, de a többiek őt emelgették. Amikor történelemből dolgozatot írtak, kisurrant az ajtórésen, berohant az iskolai könyvtárba, megnézte az évszámot, és már rohant is vissza. (Ezeket nem azért mondom, hogy utánozzad. Tudott ő mindent, csak sportolásból rohangált.)
Amikor leérettségizett, dolgoznia kellett. Ekkor már csak 25 centi volt. Egy élelmiszer-áruházban helyezkedett el mint biztonsági őr. Nem járkált a polcok között, hanem csak feltették a legdrágább áruk polcára, a tolvajoknak fogalmuk sem volt róla, hogy ott van. És ha valaki a vásárlókosár helyett a saját táskájába tette be a polcról levett árut, akkor egy titkos készüléken értesítette a pénztárost.
Már elmúlt harminc, amikor kitört a háború. Önként jelentkezett, hogy megvédje a hazát. Először persze elutasították és kinevették, mert nem ütötte meg a mértéket, de ő ragaszkodott hozzá. Végül egy speciális feladattal bízták meg. A két lövészárok között szaladgált ide-oda a fűben, és kikémlelte az ellenség hadmozdulatait. A kapitány tudni akarta, hogy hány ellenséges katona tartózkodik a faluban, ő besettenkedett és megszámolta őket. (Mert számolni jól tudott, csak a képletekkel volt bajban.) A legnagyobb haditette az volt, hogy felugrott az ellenséges huszárok parancsnokának a lovára és bebújt a ló sörényébe. Amikor a parancsnok jobbra akarta volna irányítani a lovat, akkor ő kinyúlt a sörény alól és a másik kantárszárat húzta meg. Ment a ló, amerre ő irányította, és a huszársereg csak akkor lepődött meg, amikor meglátták a „BEHAJTANI TILOS” táblát. Akkor aztán nagy volt a tanácstalanságuk.
A katonák rövidesen megunták a háborúskodást, és újra béke lett. Törpe bácsi egy italautomata belsejébe került, ő számolta ki a visszajáró aprópénzt. Később a postánál ő tanította be a postagalambokat, hogy visszataláljanak a hivatalba, miután kikézbesítették a nyugdíjakat és a szociális segélyt.
Aztán eljött a nyugdíjazásának ideje, és Törpe bácsi ekkor vált hivatalosan is Törpe bácsivá. A gyerekek szerették, mert jóságos volt és szép meséket tudott. A közértes pénztárosok nagy beszélgetéseket folytattak vele a kiflik és a zsömlék méretének csökkenéséről. Ha az ideje engedte és kedve is volt, a színházban volt súgó. De nem a súgólyukban ült, hanem a színpadon járkált, mindig a megfelelő színész nyomában. A nézőtérről senki sem látta meg.
Törpe bácsi meg volt elégedve az életével. Csak egy asszony hiányzott neki, de e tekintetben nem volt szerencséje. A méret bizony számít, a hölgyek nem szívesen mutatkoztak olyan férfival, aki egy méterrel alacsonyabb náluk. Nem mutatnak jól a barátnőik előtt.
Hatvannyolc éves volt, amikor meglátott az utcán egy hasonlóan apró termetű nőt, Törpe nénit. Fel is nézhetett rá, mert hat centivel magasabb volt Törpe bácsinál. Az asszony szép volt, de volt egy nagy hátránya: cigarettázott és ettől büdös lett a szája. Törpe bácsinak pedig nem volt kedve egy gőzmozdonnyal puszilkodni.
A dohányzás bizony nagy átok és nagyon nehéz abbahagyni. Vigyázzatok, hogy ne szokjatok rá!