A gyerekek képes levelezőlapot mutatnak nagyapónak.

– Van mindenféle, – mondották – színes, színtelen, meg átlátszó is.

– Szép, szép, – feleli rá nagyapó – de nekem ennél különb van, pedig kép sincs rajta.

– Miért különb?

– Mert táncolni tud. Majd meglátjátok. Csak egy ceruzával integetek neki, úgy táncol, ahogy én akarom.

Avval bemegy a másik szobába. Kis idő múlva visszatér. Hoz egy közönséges, teleírt levelezőlapot. Összegöngyölíti egy kicsit és beleteszi egy üres pohárba.

– No, daloljatok valami táncnótát.

A gyerekek rákezdik a nótát. Nagyapó ceruzával veri a taktust. Hát a levelezőlap úgy járja a csárdást, majd kiugrik a pohárból.

A gyerekek el nem tudják találni, hogyan lehet ez?

Végre nagyapó megmutatja nekik, hogy egy hosszú női hajszálat ragasztott a levelezőlapra, meg a másik végét a ceruzára. Ezzel rángatta. Este a gyönge lámpásvilágnál persze nem látták a hajszálat a gyerekek.