Szendergő esztendők,
rég nem ázott kendők.
Íme, egy újabb év,
várom jövevényét.

Mindenki táncba kap,
a sok ember most mulat,
én is veszem pántlikám,
köszönteni most kell ám!

Egy új év vár újra,
sok lesz még az inga.
Messze van még a derűs nyár,
jer, barátom, húzz nótát.

Nem ez a tél az igazi,
jól tudja ezt mindenki.
Se eső, se hó,
köztudottan nem jó.

De elmaradóban van e tél,
mindjárt dobok egy hátast én.
De sebaj, várom már a tavaszt,
még sincs, ami fénybe hozza azt.

Még a nap melege tépáz,
addig a fogam méláz.
A nyelvem csikorgat,
a hasam kongottat.

Nekiveselkedjünk ezen esztendőnek,
hogy ez új év meghozza a képet,
amely átüt lelkemen,
s hatalmas mámor üdítsen szívemen.
Úgy legyen!