Skip to content

Gárdonyi Géza: Ne ugrálj bogárra!

    Tihanyi Pistának egyszer arra támadt kedve, hogy mezítláb járjon. Lerúgta a cipőjét és kirohant mezítláb a kertbe. Ugrándozott a gyepen, mint az elszabadult csikó.
    Hát hiszen egészséges is az, ha melegben mezítláb járunk. Nem is szólt az édesanyja érte. Csak mikor virágok között ugrált, akkor figyelmeztette: – Mért nem maradsz a gyepen? Mit ugrálsz ott a virágok között?
    – Bogarak vannak itt a virágokon, azokra ugrálok – felelte Pista.
    – Vigyázz, mert darazsak is járnak ott. Ha valamelyik megharagszik rád, megkeserülöd.
    Pista, mint afféle városi fiú, nem ismerte a darazsat. A szófogadás se volt soha természete. Így történt aztán, hogy tovább is ott fickándozott a virágok között.
    Egyszer csak látom, hogy Pista akkorát ugrik, mintha valaki lapáttal ütötte volna el a levegőbe. Nyomban fölsivalkodik és a fűbe fekve, égnek tartja a lábát és rázza.
    – Jajjajjajjaj!…
    – Mi lelt? – szalad hozzá az anyja.
    – Jaj, valami tűzbe léptem!
    Én mindjárt tudtam, hogy darázs csípte meg.
    Mondom a cselédnek:
    – Nesze itt van húsz fillér: szaladj a patikába és kérj szalmiákot. Mit kérsz?
    – Szalámit.
    – Dehogy szalámit. Szalmiákot.
    – Mit?
    – Szalmiákot.
    – No, fuss!
    Míg a cseléd odajárt, Pista keservesen bőgött és rázta a lábát.
    Mikorra megnéztem, hogy hol csípte meg a darázs, a talpán már akkora volt a daganat, mint a mogyoró.
    A daganat közepén megtaláltam a kis hajszálnyi vékony, fekete fullánkot. Tűvel óvatosan kipiszkáltam, és hideg vassal nyomkodtam meg a helyét.
    De a fájdalom csak akkor szűnt meg, mikor a cseléd megérkezett a patikából. A szalmiákkal megdörzsöltük Pista lábát. Különösen a daganatra öntöttünk sok orvosságot.
    Hanem azóta Pistának sincs kedve arra, hogy ugráljon a bogarakra és azóta gyanakodva nézi még a katicabogarat is.

    Pin It on Pinterest