Morzsi kutya békésen szundikált az udvaron, és egy óriási velős csontról álmodott. Éppen kitátotta a száját, hogy bekapja a csontot, amikor Zümi, a méhecske, odarepült az orrára. A kiskutya egy nagyot csapott a mancsával, a méhecske elrepült, ő pedig felébredt.
– Zümi megette a velős csontomat – pityergett magában. Meghallotta ezt a kakaska és odaszaladt Morzsihoz.
– Zümi, biztosan nem ette meg, hiszen ő nem szereti a csontot – vigasztalta Morzsit és megkínálta pattogatott kukoricával – egyél ebből, ez nagyon finom.
– Nem kell! – vakkantotta a kiskutya – A csontomat add vissza!
– Hogy adnám vissza a csontodat, amikor nincs is nálam, kukurikú – kukorékolta a kakaska,
és ott hagyta Morzsit.
Arra sétált a malacka és megszólította a kiskutyát:
– Miért morogsz Morzsi?
– Mert a kakaska megette a velős csontomat.
– A kakaska, biztosan nem ette meg, hiszen ő nem szereti a csontot – vigasztalta a malacka és egy tábla csokit nyújtott Morzsi felé – ezt edd meg, ez nagyon finom.
– Nem kell! – vakkantotta a kiskutya – A csontomat add vissza!
– Hogy adnám vissza, amikor nincs is nálam, röf-röf – röfögte a malacka és ott hagyta Morzsit.
– Mekk-mekk! – ugrándozott a kecskegida Morzsi körül. – Miért mérgelődsz Morzsi?
– Mert a malacka megette a velős csontomat.
– A malacka, biztosan nem ette meg, hiszen ő nem szereti a csontot – vigasztalta a kecskegida és egy almát nyújtott Morzsi felé – edd meg, ez nagyon finom.
– Nem kell! – vakkantotta a kiskutya – A csontomat add vissza!
– Hogy adnám vissza, amikor nincs is nálam, mekk-mekk – mekegte a kecskegida és ott hagyta Morzsit.
Morzsi sírva fakadt:
– Milyen undok itt mindenki – pityeregte, ám ekkor megszólalt a kerítésen sütkérező macska.
– Te, aztán jól megbántottad a barátaidat, egy nem létező velős csont miatt.
– Miért mondod, hogy nem létező, amikor én láttam?
– Lehet, hogy láttad, de csak álmodban, nyau – nyávogta a macska, majd leugrott a kerítésről és ott hagyta Morzsit.
– Álmodtam volna? – töprengett Morzsi és csalódottan elszundikált.
Eközben barátai, a kecskegida, a malacka, a kakaska és a méhecske, elmentek a boltba és vettek Morzsinak egy óriásivelős csontot.
Csendben odatették Morzsi orra elé, majd felkiáltottak:
– Ébresztő! – Morzsi ijedten kinyitotta a szemét és meglátta a velős csontot.
– Ezt is biztosan álmodom – sóhajtotta szomorúan.
– Ezt nem álmodod, ez egy igazi velős csont, és a tiéd – mondták vidáman a barátai.
– Az enyém? – ámult el Morzsi. – Valaki csípjen meg, hogy biztosan ébren vagyok-e? – erre Zümi belecsípett Morzsi orrába.
– Juj! Most már elhiszem, hogy ébren vagyok! – kiáltotta kacagva.
– Köszönöm barátaim és bocsássatok meg, hogy megbántottalak titeket – mondta Morzsi,
és felkapta a velős csontot. Boldogan körbenézett, és büszkén sétálgatott vele az udvaron.