Mese az okos kutyáról

Mese az okos kutyáról
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 7 Átlag: 3.7]

Valamikor réges-régen történt India Himácsal-pradés nevű tartományában, hogy egy Lókí Pál nevű szegény ember háromszáz fényes rúpiát kért kölcsön faluja gazdag uraságától, Bansí Láltól.

Lókí Pálnak semmi egyebe nem volt a hűséges kutyáján kívül. Az okos állat remek házőrző hírében állott. Mivel Lókí Pál nem tudta adósságát időben visszafizetni, az uraság elvitte zálogba három évre a hűséges kutyát, Szultánt.

Egy holdfényes éjszakán Bansi Lál és családja mélyen aludt a bőséges vacsora után, mikor a tolvajok lopakodtak be a házba.  Hiába ugatott Szultán, a háziak nem ébredtek fel. A tolvajok megtalálták az uraság pénzesládáját, gyémántjait, ékszereit.

Batyuba kötötték a zsákmányt, és kiosontak. Az okos kutya nesztelenül követte őket, és látta, hogy elrejtik a kincset a dzsungel mélyén, és visszaügetett a gazdag uraság házához.

Másnap reggel, mikor Bansí Lál felébredt, az okos kutya odament hozzá, megnyalta a kezét, ugatott, és ruhájánál fogva a dzsungel felé húzta őt.

A kárvallott Bansí Lál lassan megértette, hogy az okos kutya mutatni akar valamit, és a nyomába szegődött. Szultán egyenesen a dzsungelbeli üreghez vezette, ahol az uraság hatalmas örömmel és meglepetéssel talált rá örökre elveszettnek hitt kincseire.

Azt se tudta, milyen csemegével kedveskedjék az okos állatnak. Azután asztalához ült, és levelet írt a szegény Lókí Pálnak, elengedte az adósságát, hálából, hogy Szultán visszaszerezte vagyonát. A levelet átadta az okos kutyának, aki boldogan futott vele gazdájához. Ott is maradt nála, és neki is szerencsét hozott. Még ma is élnek, ha meg nem haltak….