– Te ki vagy? – kérdezte a kis repülő.
– Én kis vitorlás csónak vagyok, megszöktem a kikötőből. Csavarogni szeretnék, nem jössz velem?

A mi repülőnket nem kellett kétszer hívni, beleült a vitorlásba, és máris versenyt száguldottak a széllel. Ám az egyik fordulónál a vitorlás megbillent, és a kis repülőgép zsupsz! – belepottyant a vízbe. Elmerült. Éppen arra úszott egy nagy-nagy harcsa, meglátta a repülőt, és ezt gondolta: „No, ezt bekapom.” Be is kapta. Igen ám, de nem sokkal később a horgot is bekapta, és már ott ficánkolt Balázs bácsi, az öreg horgász kezében.

Este Balázs bácsi felvágta a harcsát, gyomrában ráakadt a mi szökevényünkre.
– Mit keresel itt, te kis repülőgép, ahol még a gépmadár sem jár?
– Jaj, jaj, haza szeretnék már jutni, nagyon megbántam, hogy elszöktem hazulról!
– Jól van, majd reggel hazaviszlek – mondta Balázs bácsi, és letette a padkára, aztán nekilátott, hogy halászlét főzzön.

Ezalatt a macskája felugrott a padkára, szájába kapta a kis repülőt, és uzsgyi, elszaladt. A kiscicát akarta meglepni ezzel a furcsa ajándékkal. Ahogy szalad, szalad, egyszerre csak elsötétül felette a világ, zsákot dobtak rá. A zsák egy matrózé volt, a matróz pedig a repülőgép-anyahajón szolgált. Azért fogta a macskát, mert a fedélzeten nagyon elszaporodtak már az egerek.

Mondjam-e, ne mondjam, hogy örültek otthon, amikor a zsákbamacska szájában meglátták a kis repülőgépet? Ó pedig megígérte, hogy nem fog többet elrepülni hazulról, csak ha majd nagy lesz, kétmotoros, igazi pilóták ülnek majd benne, és igaz történeteket írnak róla az újságok, nem olyan kitalált mesét, mint ez volt, ni!