Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 4 Átlag: 3.8]
Áldott, szép ünnep fénye hív minket,
sugallatánál régóta nincs szebb.
Feljön egy csillag, a messzi égen,
ugyanúgy fénylik, mint réges-régen.
Mária karján szunnyadt a kisded,
édes örömmel teltek a szívek.
Angyalok szálltak, hozták a jó hírt;
Ő nyújt majd néktek megváltást, gyógyírt.
Ott, fenn, egy csillag felragyog, s lám csak,
gyémántos fényű pelyhek szitálnak,
ünneplőt szőnek rétekre, fákra,
hótiszta csend ül most a világra.
Áldott, szép ünnep fénye hív minket,
sugallatánál régóta nincs szebb.
Feljön a csillag, mint Betlehemben,
gyertyaláng gyullad, angyalhaj lebben.
Hálatelt szívvel, mint a szent éjjen,
mindnyájunk lelke egymáshoz érjen!
Hajnali fényként, gyengéden, lágyan
áradjon szét, e fázós világban,
megdermedt lelket felmelegítve,
szunnyadó szikrát tűzzé hevítve,
békével, hittel, hű szeretettel,
reménnyel telve éljen az ember!
Hidd, ezek nem csak ünnepi álmok,
boldogság szője át a világot,
hűség és jóság, s nincs minden veszve,
mintha minden nap karácsony lenne!