Skip to content

Mátyás király és a tisztesség

    Mátyás királynak volt egy furcsa szokása. Mindennap elvitette magát egy kétkerekű kocsin sétálni. Azt a kocsit mindig másik ember húzta. Utoljára, már mindenki megsétáltatta a királyt, a szegény emberre került a sor a sétáltatásában.

    Jelentkezett a királynál:

    -Adjon isten, felséges királyom!

    -Fogadj isten, fiam. Na, eljöttél te is megsétáltatni engem?

    -Én igen! – mondja a szegény ember.

    Befogódzott a kocsi hámjába s már indultak is végig a városon. Ahogy mentek, a szegény ember folyton-folyvást hátranézegetett. Egyszer Mátyás király megsokallotta a dolgot, megkérdezte.

    -Ugyan, fiam, mit nézegetsz te örökké hátrafelé?

    -Nézem a kerekeket – válaszolta a szegény ember.

    -S hát azokat mi a fekete fenéért nézed olyan erősen? – tudakolta a király.

    -Azt nézem, hogy milyen érdekes dolog ez a kerék.

    Megyen a eléfelé, s a küllők benne egyszer fenn, s egyszer lenn. Egyszer fenn, s egyszer lenn. Olyan ez, mint az ember élete.

    -Hát ezt miért mondtad?

    -Azért -, magyarázta a szegény ember – mert így van a szerencsével is.

    Egyszer fenn, s egyszer lenn. Most felséged ül, fenn a kocsin, s én kell húzzam. Ez bizony nem valami nagy tisztesség a számomra.

    -Hát mi lenne a tisztesség, te szegény ember? –kérdezte a király.

    -Hát, az lenne most a tisztesség, ha visszafelé én ülnék a kocsikába, felséged húzná – felelte a szegény ember.

    Nagyon kacagott a király. Erősen tetszett neki a szegény ember bölcsessége. Azt mondta neki:

    -Na, te szegény ember! Legyen meg a tisztességed! Ülj fel a kocsira, most én húzlak hazáig.

    A szegény ember nagy büszkén felkondorodott a kocsira. Csudálkoztak a népek, hogy a király húzza a kocsit, s a szegény ember ül fenn az ülésen.

    Otthon Mátyás jól megajándékozta a szegény embert, mert semmi se szeretett jobban, mint az okos embereket.

    Pin It on Pinterest