Leopárd urat egy nap keservesen mardosta az éhség. „Mit tegyek? — kérdezte magától. — Legjobb lesz, ha idehívom a világ minden állatát, és azt mondom nekik: Gyertek csak, és tartsunk orvosi tanácsot, beszéljünk az egészségről! És amikor jönnek, majd egyet-egyet elkapok közülük és megeszem. Elhívatta hát nyomban a kudut, az antilopot, a nyulat, az őzet és a gnút. Azok egybegyűltek és megkérdezték:
— Miért küldtél értünk?
A leopárd azt felelte:
– Tartsunk orvosi tanácskozást, hogy egészségesek legyünk!
Lement a nap. Döngtek a dobok, kezdődött az ének. Maga Leopárd úr verte a dobot és énekelt:
Kudu és antilop!
Beteg a barátotok,
Ezt ne hagyjátok!
Kudu és antilop!
Beteg a barátotok,
Ezt ne hagyjátok!
Kudu és antilop!
Beteg a barátotok,
El ne hagyjátok!
Mire a kudu azt mondta:
— Főnök, mit játszol? Hazudik a dobod. Add csak ide, majd én játszom rajta.
Leopárd úr átadta. A kudu fogta, és így énekelt:
Nem vagy te beteg,
Nincs neked sebed,
Csak furfangos gonoszságod!
Nem vagy te beteg,
Nincs neked sebed,
Csak furfangos gonoszságod!
Csak furfangos gonoszságod!
Mire Leopárd úr fölugrott, és azt mondta:
– Kudu, te nem tudsz bánni a dobbal.
De az állatok erre már szétszaladtak, és azt mondták:
— Leopárd úr jól kigondolta, hogyan ejtsen tőrbe minket.