Izzadt a Jancsi. A tanító úr meghagyta, hogy le kell rajzolni Magyarország folyóit. Hát Jancsi maga elé is tette a papirost meg a térképet, s olyan kacskaringós Tiszát rajzolt a papirosra, hogy nincs az a hal, amelyik el tudott volna benne igazodni a Dunáig.

– Mitől füstöl úgy a fejed, Jancsi! – kérdezte nagyapó.

– A folyókat rajzolom, – felelte Jancsi, – aztán akkorára találtam csinálni a Tiszát, hogy a Duna már nem fér a papirosra.

Nagyapó megnézte a rajzot és fejet csóvált:

– Semmi se könnyebb, mint térképről rajzolni. Van-e itthon benzin?

– Amivel a ruhából a pecsétet tisztítják?

– Az.

– Bizonyosan van édesanyámnak.

Nagyapó tiszta papirost tett az asztalra, aztán rongyocskát vett elő és bekente a papirost benzinnel. Hát a papiros egyszerre olyan átlátszóvá változott, mint az üveg.

Ráfektették a térképre. Gyönyörűen átlátszott minden folyó.

Akkor Jancsi meghúzta ceruzával minden folyónak a vonalát.

Mikorra elkészült, a benzin is elpárolgott, s a papiros megint olyan lett, mint előbb volt. Nem volt azon többé nyoma se a benzinnek.

– Hanem ezt csak nappal szabad csinálni, – mondotta nagyapó, – mert a benzin úgy ég, mint a petróleum. Rajzolni különben is csak nappal szabad, mikor a szemünk nem romlik, mint a lámpásnál.