Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell. A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek. Egyszer csak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét.

Mi ez a zaj? Valami pattog… Beleszimatolt a levegőbe: füstöt érzett. Egy kicsit félt a Nyuszi, de kíváncsisága legyőzte a félelmét, s indult arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba.

Jó napot, Barna Mackó! – köszönt a Nyuszi.

– Látom, tüzet raksz. Minek az a tűz?

-Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tűz?

Ma este jön a Mikulás, remélem, ajándékot is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondolta, hadd melegítse meg a tűznél… És ha már ég a tűz, főzök egy kis levest. Mondd csak, nem adnál a Mikulás levesébe egy-két káposzta levélkét?

-Szíves örömest – mondta a Nyuszi -, hazaszaladok érte!

Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa alá, fényesen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott.

-Én makkocskát hoztam a Mikulás levesbe! – kiáltotta, mikor meglátta Nyuszit.

– Nagyon finom lesz ez a leves!

-Magam is úgy gondolom – mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott.

-Szóljunk az Őzikének is! Mókus, ugrándozz el Őzikéért! Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, hamarosan visszatért Őzikével.

-Illatos füvecskét hoztam a Mikulás levesébe! – mondta Őzike.

A Kisróka még nincs itt? -A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás leveshez. – mondta Nyuszi. – Ne is hívjuk ide!

-De bizony idehívjuk! – mordult föl Barna Mackó.

Hívjunk ide mindenkit az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat. Bízd csak rám, Nyuszi, tudom én, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tűz körül! Nyuszi megbillentette a bal fülét: -Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tüzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is.

Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek. Egérke búzát hozott a Mikulás levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött, hogy minél fényesebben égjen a tűz. És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.