Hogyan házasodott össze Borsóvirág úrnő Kukorica urasággal? (indián mese) [Total: 2 Average: 5/5] A nagy folyam partján lakó nemzetség egyszer arra lett figyelmes, hogy a folyam felől énekszó hallatszik. Az emberek a partra siettek, a látták, hogy Borsóvirág úrnő énekel: Ki kér engem jegyesének? Ki vesz engem feleségnek… Így énekelt Borsóvirág úrnő. Ekkor elibe lépett Párduc uraság: – Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek. Borsóvirág úrnő megkérdezte: – Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni? És Párduc uraság így felelt: – Sok-sok húst adok az én úrnőmnek. – Ó, akkor én éhen halnék, sohasem ettem, sohasem eszem húst! – mondta Borsóvirág úrnő. És aztán ismét énekelni kezdett: Ki kér engem jegyesének? Ki vesz engem feleségnek… Elibe állt Szarvas uraság: – Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek. Tőle is megkérdezte Borsóvirág úrnő: – Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni? – Zsenge gallyat, rügyecskéket, erdei fák friss hajtását. – Ó, akkor én éhen halnék – sóhajtott Borsóvirág úrnő, és ismét énekelni kezdett: Ki kér engem jegyesének? Ki vesz engem feleségnek… Elibe állt Medve uraság: – Úrnőm, ha férjedül fogadsz, feleségül veszlek. – Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni? – Diót meg mogyorót bőségesen! Fák odvába rejtettem a sok kincsem, a diót meg a mogyorót, amit gyűjtöttem, megfelezném az én úrnőmmel! – mondta Medve uraság. – Ó, akkor én éhen halnék! – sóhajtott Borsóvirág úrnő. – Még soha nem ettem, nem is fogok enni se diót, se mogyorót. – És ismét énekelt: Férjhez mennék örömest, Csak jönnének a kérők! Elibe állt Farkas uraság: – Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek. – Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni? – Vadpecsenyét, friss húst bőségesen! – Ó, akkor én éhen halnék! – sóhajtott Borsóvirág úrnő. – Sohasem ettem még húst, sohasem akarok vadakat gyilkolni, uraságod ezt megteheti, hozzám nem illenék! – És Borsóvirág úrnő megint énekelt: Ki vesz engem feleségül? Kukorica uraság állt elibe kérőnek. – Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ád majd nekem enni? – kérdezte meg őt is Borsóvirág úrnő. – Jóízű kukoricát! – Ó, ez lesz a pompás élet! – örvendezett Borsóvirág úrnő, s átkarolta Kukorica uraságot, kacsaival körbefogta, soha többé el nem eresztette, s azt mondta: – Boldogságban, békességben együtt maradunk mi ketten mindörökké. Ezért van az, hogy a borsó manapság is fölfut a kukorica szárára, ott nyitja ki virágait, és ott terem bőségesen, ahol kukoricát ültetnek.