Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 3 Átlag: 5]
A nagy folyam partján lakó nemzetség egyszer arra lett figyelmes, hogy a folyam felől énekszó hallatszik. Az emberek a partra siettek, a látták, hogy Borsóvirág úrnő énekel:
Ki kér engem jegyesének?
Ki vesz engem feleségnek…
Így énekelt Borsóvirág úrnő. Ekkor elibe lépett Párduc uraság:
– Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek.
Borsóvirág úrnő megkérdezte:
– Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
És Párduc uraság így felelt:
– Sok-sok húst adok az én úrnőmnek.
– Ó, akkor én éhen halnék, sohasem ettem, sohasem eszem húst! – mondta Borsóvirág úrnő. És aztán ismét énekelni kezdett:
Ki kér engem jegyesének?
Ki vesz engem feleségnek…
Elibe állt Szarvas uraság:
– Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek.
Tőle is megkérdezte Borsóvirág úrnő:
– Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
– Zsenge gallyat, rügyecskéket, erdei fák friss hajtását.
– Ó, akkor én éhen halnék – sóhajtott Borsóvirág úrnő, és ismét énekelni kezdett:
Ki kér engem jegyesének?
Ki vesz engem feleségnek…
Elibe állt Medve uraság:
– Úrnőm, ha férjedül fogadsz, feleségül veszlek.
– Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
– Diót meg mogyorót bőségesen! Fák odvába rejtettem a sok kincsem, a diót meg a mogyorót, amit gyűjtöttem, megfelezném az én úrnőmmel! – mondta Medve uraság.
– Ó, akkor én éhen halnék! – sóhajtott Borsóvirág úrnő. – Még soha nem ettem, nem is fogok enni se diót, se mogyorót. – És ismét énekelt:
Férjhez mennék örömest,
Csak jönnének a kérők!
Elibe állt Farkas uraság:
– Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek.
– Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
– Vadpecsenyét, friss húst bőségesen!
– Ó, akkor én éhen halnék! – sóhajtott Borsóvirág úrnő. – Sohasem ettem még húst, sohasem akarok vadakat gyilkolni, uraságod ezt megteheti, hozzám nem illenék! – És Borsóvirág úrnő megint énekelt:
Ki vesz engem feleségül?
Kukorica uraság állt elibe kérőnek.
– Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ád majd nekem enni? – kérdezte meg őt is Borsóvirág úrnő.
– Jóízű kukoricát!
– Ó, ez lesz a pompás élet! – örvendezett Borsóvirág úrnő, s átkarolta Kukorica uraságot, kacsaival körbefogta, soha többé el nem eresztette, s azt mondta: – Boldogságban, békességben együtt maradunk mi ketten mindörökké.
Ezért van az, hogy a borsó manapság is fölfut a kukorica szárára, ott nyitja ki virágait, és ott terem bőségesen, ahol kukoricát ültetnek.