Skip to content

Végh György: Három csöndes őzikéről

    Három csöndes őzikéről

    Havas erdők három őze,
    három csöndes őzikéje,
    öles hóban, lomha ködben
    elindult a szentmisére.

    Éjfél volt a havas erdőn,
    hűvös, bűvös téli éjfél,
    havas erdő három őze
    ballagott a csillagfénynél.

    Kis szívükben szomorúság,
    szép szemükben könnyű álom,
    öles hóban, lomha ködben
    ballagtak a holdvilágon.

    Messze volt az Isten-háza,
    hol a kisded várta őket,
    hűvös, bűvös téli éjen
    távol útról érkezőket.

    A harangok zengtek-bongtak,
    hívó hangjuk messze szállott,
    hűvös, bűvös lomha ködben
    elhagyták a holdvilágot.

    Az őzek még messze voltak,
    karcsú lábuk öles hóban,
    Jézus Krisztus panaszukat
    meghallotta a jászolban.

    Három angyalt küldött értük,
    ment érettük három angyal,
    szánkójukba szelet fogtak,
    noszogatva villámokkal.

    Havas erdők három őze,
    három csöndes őzikéje,
    öles hóban, lomha ködben
    így ért el a szentmisére.

    Pin It on Pinterest