Egy embernek volt egy kevéske méze. Odaadja a nagyanyjának. Az megeszi. Mikor az ember visszajön, követeli a mézét. De az öregasszony megette. Gabonát ad neki helyette. Tyúkok jönnek, meglátják a gabonát. Nekik adja.

Megeszik az egészet. Mikor megették, az ember visszaköveteli. A tyúkok egy tojást adnak neki cserébe.

Elindul, és labdázó pásztorokkal találkozik. Azt mondja nekik:

– Adjátok ide a labdátokat, hadd nézzem meg! Odaadták. Azt mondja:

– Rossz ez a labda.

A tojást adja oda nekik, és azt mondja:

– Itt az én labdám, dobjátok el a magatokét.

Játszani akarnak a tojással, de az eltörik. így szól erre az ember:

– Adjátok vissza a tojásomat, mennem kell.

– Eltört.

– Akkor fizessétek meg! Botokat adnak neki.

Elmegy, és elefántokkal találkozik:

– Erősek vagytok?

– Erősek – válaszolják az állatok.

– Törjétek hát el ezeket a botokat! Az elefántok eltördelik.

– Fizessétek meg a botjaimat! – mondja erre.

– De hiszen te kérdezted, hogy erősek vagyunk-e! De azért adnak neki egy kést.

Elmegy, és emberekkel találkozik, akik éppen egy marhát nyúzna éles nádszálak segítségével. Azt mondja nekik:

– Ez nem jó így, dobjátok el a nádat.

Odaadja a kést. Lenyúzzák a marhát, és leteszik a kést a bőr mellé Az ember eldugja a kést, és így szól:

– Adjátok vissza a késemet! Keresik, de nem találják, így szól az ember:

– Fizessétek meg a késemet!

Odaadják neki a marha farkát, érre elmegy.

Elérkezik egy mocsárhoz, bedugja a marha farkát a földbe, segítségé kiáltozik. Odaérkeznek az emberek. Azt mondja nekik:

– Húzzátok ki a marhámat, elsüllyedt az iszapban.

Húzzák, húzzák, de csak a farkát húzzák ki a földből. Azt mondja erre az ember:

– Szétszaggattátok a marhámat, fizessétek meg. Száz ember volt ott; mind a száz fizetett neki: száz marhája lett, úr lett belőle.

(fordította: Radnóti Miklós)