Skip to content

Hervay Gizella: Ábécés mese

    Ábécés mese

    Kobak iskolába indult. Elgurította a játékautót:

    – Gurulj, amerre látsz! Én már iskolás vagyok! Mától kezdve nem játszom játékautókkal!

    Belerúgott a labdába:

    – Játssz, akivel akarsz! Én már nagyfiú vagyok, iskolába megyek.

    Sarokba állította a képeskönyvet:

    – Kuksolj itt magadnak! Én már ezután csak olvasni fogok. Nem képeskönyvet nézegetni, mint a kicsik.

    Aztán kiitta a kakaóját, hátára vette az iskolatáskáját, és elindult.

    – Úgyse találsz oda egyedül! – kiáltott utána a labda, és már ott is ugrált Kobak előtt.
    – Erre van az iskola, erre! – gurult jobbra.
    – Nem igaz! Erre van az iskola! – dudált a kisautó, és már fordult is be balra.

    Kobak megállt az út közepén, és nem tudta, merre menjen.

    – Mama, mama – sírta el magát -, merre van az iskola?
    – Sír az iskolás! Sír az iskolás! – csúfolta a labda.
    – Bőg az iskolás! Bőg az iskolás! – csúfolkodott a kisautó.

    De már jött is mama.
    – Csak nem félsz iskolába menni? Gyere, induljunk! – Azzal már kézen is fogta Kobakot, és indultak – előre.

    Hanem ahogy a sarokra értek, nagy mérgesen rájuk szólt a jelzőlámpa:

    – Megállni!

    Aztán a villamosokra hunyorított:

    – Mehettek!

    Mentek a villamosok, egyik a másik után.

    – Elkésel! Elkésel! – csörömpöltek el Kobak előtt. Most az autókra hunyorított a jelzőlámpa, s már durrogtak-berregtek is hosszú sorban.

    – Úgyis elkésel! Úgyis elkésel! – dudált leghátul a játékautó. A tetején a labda ugrált:

    – Mi hamarabb odaérünk!

    Végül átmehettek a gyalogosok is. Mentek, mendegéltek, míg az iskolába nem értek. Hanem az iskola kapujában ott állt már a játékautó, ott ugrált a labda.

    – Engedjetek be! – kiáltott rájuk Kobak. – Elkésem!

    Váratlanul füttyszó hallatszott; s a lépcsőn ott állt a képeskönyv, és integetett ki belőle a rendőr bácsi:

    – Megállás! Előbb a játékok!

    S már gurult is befelé a kisautó, mögötte a kiságy, mögötte a bólogató bádogbéka, a cérnacica, csúszott a csiga, dübögött a dob, eregélt befelé az egérke, énekelt az énekesmadár, fütyült a füstös  mozdony, gurult a görkorcsolya, gyalogolt a gyúrótábla, himbálódzott a hinta, indult az indián, izgett-mozgott az íj, jött a jérce a kakassal, ládikó a lyukkal, mackó a mézzel, nénike a nyúllal, ordított az oroszlán, mögötte öt
    ökröcske, parádézott a póni, ravaszkodott a róka, selypített a síp, szökdécselt a szita, mögötte a teve, a tyúkocska, az ugrókötél, az ürge, a villanyvonat, a zebra és a zsineg.

    Mire Kobak bejutott az osztályba, telisde-teli volt játékokkal a terem: játékok ültek a padokban, az  ablakpárkányon, a tábla szélén; s akkora zajt csaptak, akkora csiricsárét, hogy még a kréta is ugrálni kezdett, és táncolt a táblán a táblatörlő.

    Kobak ijedtében a pad alá bújt, s mikor a tanító néni bejött, azt hitte, hogy fél az iskolától.

    – Ne félj, Kobak, nem harap meg az iskola! – nevetett a tanító néni; és mire Kobak előbújt, egy játék sem volt sehol, úgy eltűntek, mintha ott sem lettek volna. Csak az autó lapult a tanító néni zsebében. Úgy látszik, ijedtében odabújt.

    – No, ha itt vagy, megfoglak! – mosolygott a tanító néni a kisautóra, azzal – hipp-hopp! – máris A betűt varázsolt belőle a táblára. Attól fogva meg se mert moccanni; ott is maradt a táblán, míg minden gyermek le nem írta a füzetébe.

    – Mindennap fülön fogunk egy játékot, míg meg nem tanuljuk az egész ábécét – mondta a tanító néni.

    Aztán megrázta a csengőt, és megkezdődött az első szünet az iskolában.

    Pin It on Pinterest