Skip to content

Benedek Elek: A páva meg a varjú

    A páva meg a varjú

    Szárnyát a páva kiterjesztve
    Magát nagy büszkén mutogatta.
    Nézte a varjú szem meresztve,
    S magában mind ezt hajtogatta:
    Kár, kár, de igaz,
    E hetyke pimasz

    Szebb, mint én vagyok,
    Tolla hogy ragyog.
    Nagy volt a varjú irigysége,
    De hallj csudát! mindjárt lett vége,
    Amint megszólalt büszke páva
    Fülsértőn, rikoltva fennen.

    — Most már magamat nem szégyellem,
    Károgott a varjú. A páva
    Bár szép a tolla, de csúf a hangja,
    S így végre is alsóbb a rangja.
    S elégedetten, csúf károgással
    Tovább repült a varjú egy házzal.

    Pin It on Pinterest