Skip to content

Csukás István: A nagy papucstolvaj

    A nagy papucstolvaj

    A nagy papucstolvaj éjjel nagy ravaszul mélyen alszik,
    így álcázza magát, ezért őrá senki nem gyanakszik.
    Mint csecsemő a bölcsőben, horkolászik kosarában,
    hogy is lehetne ő tolvaj, ily képpel, s az ő korában?

    Hisz a foga is még tejfog, a lába is rövid, gyenge,
    össze-vissza lóg a feje, a mozgása ügyetlenke.
    Ilyen ő, az én kiskutyám, ártatlanság élő szobra!
    Papucstolvaj? Ugyan kérem! Rá se néz a papucsokra.

    Akkor ki járt bent a házban, akkor ki járt kint a kertben?
    Töprengtem, míg csupasz talppal papucsomat keresgettem.
    Az ágy alatt kotorászok, de hiába, nincs ott semmi,
    pedig este oda tettem, tehát mindnek ott kell lenni.

    S ha tüdőgyulladást kapok, vagy isiászt vagy reumát?!
    Az ajtóból vigyorogva hallgatja e morgós dumát.
    Gyanakodva nézem, gyanúm lassan-lassan az égig ér,
    ő kirohan, én utána: és a kert, mint egy csatatér!

    Telis-tele papucsokkal, itt egy fél pár, ott a párja,
    téli, nyári keveredve, mintha szellem-táncot járna.
    Rám néz: – Gyere, játsszunk, morgós, az örömöt ingyen adják!
    Így van,- szólok-, papucs helyett kapsz azért egy pöttyös labdát!

    Pin It on Pinterest