Egyszer egy király vadászni ment az erdőbe, de vadnak nyomára sem bukkant. :ár beesteledett, mikor észrevette, hogy eltévedt a rengetegben.Egyszer aztán egy szénégető kunyhójához ért, s bekopogott. A felesége volt csak otthon. Az asszony jó szívvel fogadta az ismeretlen, fáradt vándort, és rögtön a szerény vacsoraasztalhoz invitálta.
A király jó étvággyal megette a krumplit, mind a tíz ujját megnyalta utána, majd olyan jóízűen aludt az illatos szénában, hogy a királyi nyoszolyában sem különbül. Reggel aztán megköszönte a szegény asszony jóságát s fizetségül egy aranytallért adott neki. Ahogy jobban megnézte az asszony az aranypénzt, rájött, hogy az ismeretlen vándor arcmása csillog a talléron.Mikor aztán hazatért az ura, a feleség megmutatta neki az aranytallért, s elmesélte hogy volt, mint volt.
A szénégető úgy vélekedett, hogy csakis a király járhatott a házukban.- Ami igaz az igaz!- mondta. – Ilyen jóízű krumpli sehol sem terem csak itt nálunk, a homokos földben. Nem csoda, ha király uram megnyalta utána a tíz ujját. Meg aztán ilyen illatos szénában sem alhatott még soha. Nem csoda, ha jól esett neki az alvás. De azért egy ilyen aranytallér mégis csak sok egy tányér krumpliért. No, viszek is neki még egy kosárral, hadd egye, ha annyira ízlett neki!
El is ment a szénégető a királyi palotába, vitte a kosár krumplit.- Királyuram, hoztam neked egy jó kosár krumplit, edd meg jó étvággyal, és váljék egészségedre!Megörült a király az ajándéknak megy a szíves szónak s viszonzásul azon nyomban gazdaggá tette. Adott neki egy szép tanyát. De még ökröket is, lovakat is hozzá.Volt a szénégetőnek egy tehetős, de igen fukar testvérbátyja. No, mikor az meghallotta, milyen szerencse érte az öccsét, úgy gondolta, hogy vele is megeshetik ilyesmi.
Rögvest kivezette az istállójából a legszebb almásderes lovat, s ment vele a királyi palotába
.- Királyuram, ajándékot hoztam neked – mondta a kapzsi gazdag.
– Elhoztam a legszebb almásderes lovamat. Hatvan aranyat adnának érte a vásárban, de én inkább neked ajándékozom, fogadd jó szívvel!A király menten tudta, honnan fúj a szél, s elhatározta, hogy alaposan megleckézteti a kapzsi gazdát.
– No, ha hatvan aranyat ér az almásderes, én sokkal többet adok érte! A lóért cserébe megkapod azt a kosár krumplit, amiért én agy egész tanyával, ökrökkel, lovakkal fizettem.A gazdag embernek, ha azóta krumplit lát, keserű lesz még a szája íze is.
