A hollók bírája

A hollók bírája
[Total: 0    Average: 0/5]

Élt egyszer réges-régen egy kereskedő a fiával, Dzsovannival, egy Nápoly melletti kis faluban. Dzsovanni értelmes, ügyes legényke volt, s nagyon szerette a madarakat. Iszákját mindig teletömte kenyérmorzsával és kendermaggal, s az erdőben szétszórta a fák alatt. A madarak is megkedvelték a szolgálatkész, szerény fiút, köréje telepedtek,a vállára ültek, és a fülébe csicseregtek. Addig-addig tanítgatták, amíg Dzsovanni valamennyi madár szavát és beszédét megértette.


Történt egy ősszel, hogy távoli útra indult az apa, s a fiú is vele ment. Negyedik napja vitorláztak már a nyílt tengeren, amikor a hajó korlátjánál két sirály vijjogására lettek figyelmesek. Dzsovanni gondokba merülve hallgatta őket.

Édesapja kíváncsian megkérdezte tőle:
– Miről beszélgetett ez a két sirály?
A fiú a vállát vonogatta, és nehezen szólalt meg. Végül sóhajtva ennyit mondott:
– Arról fecsegtek a madarak, hogy rövidesen magas polcra emelkedem, és eljön egy nap, amikor te öntöd a vizet a kezemre, anyám meg a törülközőt tartja. Éktelen haragra gerjedt erre a kereskedő. Haragjában meglökte a fiút, az megcsúszott, és belezuhant a tengerbe.

Történt azonban, hogy egy másik kereskedő is éppen arra vitorlázott, és kimentette a hullámokból a félig alélt fiút. Magával vitte egy távoli országba, ahol a király szolgálatába kellett lépnie. Amikor megérkeztek, a király nagy búsan fogadta őket. Ugyanis három holló állandóan ott körözött a feje fölött, s bármit tett is, nem tudott megszabadulni tőlük. Mindenütt a nyomában voltak, és még ha lefeküdt aludni, akkor is ott károgtak az ágya fölött egész éjjel.

Dzsovanni beszédbe elegyedett a hollókkal. Megtudta tőlük, hogy csak azért járnak állandóan a király nyomában, mert szeretnék, ha igazságot tenne közöttük. Szeretnék, ha eldöntené, hogy kit illet meg közülük a hollókirályság. Amikor ezt a király meghallotta, valósággal újjászületett. Egy pillanat alatt visszanyerte régi jókedvét, és a legidősebb, legtapasztaltabb hollót nevezte ki a hollók királyává.

A derék Dzsovanninak pedig nemcsak a fél királyságát, hanem még a lánya kezét is felajánlotta. Így aztán, miután a király már öreg is volt, Dzsovanni lett az örököse, és az új király is egyben.

Bölcs uralkodása idején, egy nap két koldus érkezett a királyi palotába. Dzsovanni azonnal fölismerte bennük szüleit, ők azonban nem ismerték fel benne a fiukat. Meghívta őket vacsorára, s miközben kezet mosott, a férfi ott állt mellette, ő töltötte önszántából a vizet a kezére, az idős asszony pedig a törülközőt tartotta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük