Skip to content

Móra Ferenc: A gavallér zsiráf

    A gavallér zsiráf

    Bálba készült a zsiráf,
    haja, hajdinárom,
    legeslegszebb ő akart
    lenni mindenáron.
    Daliás a termete,
    csak a lába görbe,
    kedvetelten vigyorog
    bele a tükörbe:
    „Peregjen a sarkantyú,
    guruljon a tallér,
    nincs hetedhét faluban
    több ilyen gavallér!”

    Az állatkert lakóit
    sorba megigézi,
    fóka, medve, elefánt
    csodálkozva nézi.
    Világlátott papagáj
    szundít a fa ormán,
    az rikoltoz le csupán
    csúfolódó formán:
    „Hosszú nyakon rövid ész,
    nem vagy te gavallér,
    hosszú nyakad kicsit ér,
    ha nincs rajta gallér!”

    Elszégyenli magát a
    hosszú nyakú állat,
    felköti a bocskorát,
    s a városba vágtat.
    Bedugja a fejit egy
    divatárus boltba –
    tátott szájjal rámered
    főnök, inas, szolga.
    „Uraságod mit akar?”
    „Terem-e itt gallér?
    Azzal lesz énbelőlem
    divatos gavallér!”

    „Van itt ezer milliom!” –
    hajladoz a boltos,
    három segéd hatfelé
    skatulyáért futkos.
    Asztalra áll az egyik,
    a másik létrára:
    így próbálják a gallért
    a zsiráf nyakára.
    De erre a nyakra mind
    alacsony a gallér –
    jaj, nem is lesz belőle
    világszép gavallér!

    Segítettek a baján
    végre móddal-okkal:
    ha egy gallér nem akadt,
    betakarták sokkal.
    Egyvégtiben tíz tucat
    fért el éppen rajta,
    gömbölyített, kihajtott,
    mindenféle fajta,
    lapos, magas, alacsony,
    tarkabarka gallér –
    nem is volt több a bálon
    ilyen szép gavallér!

    Pin It on Pinterest