Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 3 Átlag: 4.3]
Volt egyszer egy szegény asszony. Elment rőzsét szedni az erdőbe. Ahogy a rőzsenyalábbal a hátán ballagott hazafelé, keserves nyávogást hallott; egy beteg cica feküdt az ösvény mentén. A szegény asszony megszánta, kötényébe vette, és hazavitte.
Amint ment, mendegélt, szemközt jött vele a két fia, akik megkérdezték:
– Mi van a kötődben, édesanyám?
Rögtön előszedték volna a cicát, de az asszony nem hagyta; félt, hogy megkínozzák. Hazavitte a beteg állatot, a rongyoszsákon adott neki helyet, tejjel itatta. Amikor a cica meggyógyult, és egészséges lett, egyszerre csak eltűnt – köd előtte, köd utána.
Egyszer megint az erdőben járt a szegény asszony, s amikor, hátán a rőzsenyalábbal, ugyanarra a helyre ért, ahol a beteg cicát találta, egy szép lányt pillantott meg, aki az ujjával közelebb intette, és öt kötőtűt dobol: a kötényébe. A szegény asszony azt sem tudta, mit gondoljon; kevesellte a furcsa ajándékot, de mégiscsak hazavitte, és este az asztalra tette.
Amikor másnap reggel fölébredt – csodák csodája! -, egy pár vadonat új kötött harisnyát talált az asztalon. Azt se tudta, hová legyen a csodálkozástól.
Másnap este megint az asztalra tette az öt kötőtűt, s reggel ismét ott: talált egy pár új harisnyát. Akkor ötlött csak eszébe, hogy ez a jutalmaamiért a beteg cicán megesett a szíve. Minden éjjel kirakta ezentúl az asztalra az öt szorgalmas kötőtűt, s azok addig kötögettek, amíg mindenkinek jutott harisnya a családban. Azután már eladta az asszony a sok harisnyát, és gond nélkül éltek, míg csak meg nem haltak.
(Fordította: Csatlós János)