Tarlott erdőnek bús avarját járom Őszi napsugárba’, Sárga levélkék – mindmegannyi álom – Hullanak alája… Tavaszban fogant édes sok levélke… Sárga, vörös csókok… Rátok akadnak, gyenge menedékbe, Az utazó pókok. Szűzfehér selyem kifeszített szála… – Mintha csak ez volna Erdő-tündérek ezüst hajaszála, A fákra omolva……