Kattints a post értékeléséhez!
A farsangi időszak legnépszerűbb és legfinomabb édessége kétségtelenül a hagyományos, szalagos fánk. Ez az olajban sült, könnyű kelt tészta évszázadok óta elmaradhatatlan része a báloknak és a böjt előtti mulatságoknak. De miért is lett a fánk a farsang hagyományos étele írásunkból megtudhatod.
Marie Antoinette és a karnevál
A történet szerint a királyné, aki a merev udvari etikett és a túlzott fényűzés elől a nép egyszerűbb, szabadabb szórakozását választotta a farsangi időszakban. Marie Antoinette egy párizsi álarcosbálról kiszökve kóstolta meg a fánkot egy utcai árustól. Komornája ruhájába bújva, inkognitóban vegyült el a mulatozó tömegben. Visszatérve a palotába magához hívatta az árust, vagy elkérte tőle a receptet, és meghagyta a saját cukrászainak, hogy készítsék el, így a fánk bekerült a királyi udvar és a francia arisztokrácia étrendjébe, és elegáns farsangi fogássá vált.
A haragos pékné (Cecilia Krapfen)
Egy bécsi legenda szerint a fánkot véletlenül találta fel egy Krapfen nevű pék özvegye. Amikor a türelmetlen vásárlók feldühítették, egy darab tésztát akart hozzájuk vágni, ám az a célpont helyett a forró olajban landolt, és aranybarnára sült. Egy másik elbeszélés szerint szerint a pékasszony egy heves veszekedés közepette a férjéhez akart vágni egy éppen formázás alatt lévő tésztadarabot. A tészta azonban elvétette a célt, és a forró zsiradékban (egy üst olajban) landolt, ahol aranybarnára sült, és finom, pufók fánkká változott.
Akárhogyan is történt, a végeredmény mindenki örömére egy újfajta édesség lett, amely a pékasszony nevét viseli: a német nyelvterületen ma is Krapfen néven ismerik a fánkot, különösen Dél-Németországban és Ausztriában. Ez a történet, bár valószínűleg nem történelmi tényeken alapul, humoros magyarázatot ad a népszerű sütemény eredetére.
Magyarországon egyes források szerint a fánk már Mátyás király udvarában is ismert volt az itáliai származású Beatrix jóvoltából. Népies körökben csak a 19. században vált igazán népszerűvé. A magyar hagyományban számos neve ismert: a Dunántúlon fánk, Erdélyben pánkó, a Felvidéken siska, palóc nyelvterületen pedig pampuska néven emlegetik.
Miért farsangkor?
A fánk a bőség szimbóluma: a húsvét előtti nagyböjtöt megelőző utolsó nagy lakomák energiadús étele. A néphit szerint mágikus ereje van: egyes vidékeken azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a ház tetejét, máshol pedig a bőséges termést és az állatok egészségét remélték tőle. A párt kereső fiatalok körében is fontos volt: a lányok fánkot adtak a választott legénynek, a sütemény közepén lévő „szalag” pedig az összetartozást jelképezte. A középkorban a szerzetesek a szegényeknek is javasolták a tápláló fánk fogyasztását a kenyér helyett, hogy szervezetük megerősödjön a hosszú koplalás előtt.
