Érik a szőlő
Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele. Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába’, keserű magába’, Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek, Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.
Kocsira ládám, hegyibe párnám, magam is felülök, Jaj, apám, anyám, kedves szülődajkám de hamar elvisznek.
Huncut a gazda, nem néz a napra, csak a szép asszonyra, Huncut a vendég, mert mindig innék, ha vóna’, ha vóna’.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz. Kipattant a búza szeme vajon a babám szeret-e? Ha nem szeret megbánja, leszek a más babája.
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött, Hull a körte, hamvas szilva hull a földre. Itt az alma, Kasba rakd. Ott a szőlő, Hamm, bekapd! Bokor alatt dió búvik – ott ne hagyd!
Fésűs Éva: Őszi kirándulás
Nagyapó és Zsuzsika szőlőskertbe mentek, kis kosárba, mázas tálba szóló szőlőt szedtek.
Édesebb volt ,mint a méz nyári naptól érett, aranyhangon muzsikáltak fölötte a méhek.
Akadt hozzá mese kék magvaváló szilva, darázscsípte kövér körte, az ág alig bírta.
Előkerült nagyanyó otthoni kalácsa, szalvétáját kicsipkézte a körtefa árnya.
Apostagi Bolvári Judit:A kamrában
A kamrában szőlő, körte, dió, alma, áfonya, hagyma, zöldség, cékla, krumpli, két hordónyi káposzta. Nagy szemű bab, karalábé, csemegének mandula, aszalt szilva, szederbefőtt, a hidegebb napokra. – Sok jó ízből kell-e még több? – Kérdi az Ősz szelíden. Nem vagyok én telhetetlen, megelégszem ennyivel.
