Skip to content

Zelk Zoltán: Kirándulás

    Zelk Zoltán: Kirándulás

    Feriék már kora hajnalban fölkeltek vasárnap, és kimentek a hegyek közé. Tavasztól őszig minden vasárnapjukat a szabadban töltötték, s a lakást ilyenkor bezárták.

    Egyik vasárnap reggel a szekrény szomorúan felsóhajtott:

    – Milyen szép idő van odakint! Mi pedig itt szomorkodunk bezárva a szobában.

    – Mit csinálhatnánk egyebet? – kérdezte az asztal, és a székek is utána mondogatták:

    – Persze, mit csinálhatnánk egyebet?

    – Amit Feri! – felelte a szekrény. – Menjünk mi is a hegyek közé, az erdőkbe. Meglátogatjuk szabad testvéreinket, a zöldellő fákat, meglátjátok, mennyire örülnek majd nekünk!

    Volt is öröm, ujjongás szobaszerte a bölcs ötletre, és kórusban kiabálták a bútorok:

    – Megyünk kirándulni! Megyünk kirándulni!

    Igen ám, de az asztalnak eszébe jutott, hogy az ajtó be van zárva, márpedig az ablakon sem ő, sem a szekrény nem férnek ki. Amilyen vígság volt azelőtt, olyan nagy lett egyszerre a szomorúság. Csak a kályha mellett gubbasztó kis sámli mosolygott magában.

    – Csak búsuljatok – dünnyögte halk bútornyelven –, majd én segítek a dolgon.

    És lopva, lassan, hogy észre ne vegyék, elindult az ablak felé.

    – Milyen jó néha kicsinynek lenni – örvendezett, míg fölmászott az ablakpárkányra, kinyitotta az ablakot, és fürgén kiugrott az utcára.

    Volt is öröm, csodálkozás, amikor egyszercsak kinyílott az ajtó, és a kis sámli a küszöbről hívogatta nagy testvéreit.

    – Jöjjetek az erdőbe!

    Ez volt aztán a furcsa karaván! A kiránduló bútorok! Minden autó, kocsi, villamos megállott az utcán, s szájtátva bámulták a libasorban menetelő bútorokat. Azok pedig meg sem álltak az erdő kellős közepéig. Ott aztán szerteszéledtek, s mentek megkeresni rokonaikat.

    Hej, micsoda felfordulás volt az erdőben! A madarak torkuk szakadtából kiáltozták a fák fölött:

    – Ilyen se volt még, mióta erdő az erdő! Visszajött a Tölgy, az Akác, a Platán!

    A fák el se akarták hinni ezt, de később már csak azon csodálkoztak, hogy mennyire megváltoztak testvéreik a városban.

    – Hiszen a tölgynek négy lába van, mint az állatoknak! – kiáltották az asztal felé.

    És csodálkoztak a szekrény ajtóin s a fényesre politúrozott székeken is.

    De lassan alkonyodni kezdett.

    – Ideje lesz hazamenni – vélte a szekrény, s elindult megkeresni társait.

    Indult visszafelé a világ legfurcsább turistatársasága, s az erdő fái integető zöld lombokkal búcsúztatták őket.

    Pin It on Pinterest