Skip to content

Kormos István: Vackor elindul az óvodába

    Vackor elindul az óvodába

    Másnap reggel
    a napocska
    fönn az égen,
    fönn a kéken,
    fönn a világ tetejében
    sugarát özönnel ontja;
    rásüt a kerek világra,
    rá a hegyre,
    az erdőre,
    fűre,
    fára
    és a virágra;
    beragyog az erdő mélyén
    Vackorék hűs barlangjába,
    és a barlang
    hűvös mélyén
    ama alvó
    kölyökmackó
    híres,
    neves,
    nevezetes,
    piszén pisze csöpp orrára.

    Szól is Vackor
    édesanyja:
    – Ne aludj már,
    te mihaszna!
    Kelj föl hamar,
    kölykem, édes!
    Reggelizni,
    héj, te éhes!
    Nézd, hogy süt a
    napocska,
    épp arra a
    híres,
    neves,
    nevezetes,
    piszén pisze orrodra!
    Hanem bizony
    az az apró,
    nevezetes
    kölyökmackó
    nem hallgat anyja szavára –
    egyet mordul,
    kettőt ásít,
    messze hangzót,
    óriásit,
    s fordul szépen a hasára.

    Apja is szól:
    – Kutya brumma!
    Meddig kell még
    az a dunna?
    Kelj föl, Vackor,
    mert aszondom,
    hogyha én elnáspángollak,
    istenesen elporollak,
    sajogni fog ám a bunda!
    Erre Vackor
    ugrik ám,
    pattan az ágyból
    szaporán,
    szökik talpra
    az az apró,
    piszén pisze
    kölyökmackó;
    szeméből az álmot törli,
    és köszönti
    apját,
    anyját,
    s két mancsával elfésüli
    kerek kobakján a boglyos,
    lompos,
    loncsos
    és loboncos,
    híres,
    neves,
    nevezetes
    nagy bozontját.

    Reggelije:
    tejeskávé,
    kávé mellé
    édes málé,
    málé mellé
    csalamádé,
    utána meg
    csokoládé.
    Útravaló:
    három vackor.
    Kézbe, azaz mancsba kapja,
    s indul akkor.
    Megcsókolja
    édesanyja,
    barackot nyom kobakjára,
    s hívja apja,
    szólván hozzá:
    – Gyere, Vackor.
    Búcsúzz el anyádtól estig,
    ha nem estig,
    valameddig,
    s induljunk az óvodába,
    induljunk el, kölykem, akkor.
    És elindult akkor
    óvodába Vackor.

    Pin It on Pinterest