A nagyravágyó felhőcske

Zelk Zoltán: A nagyravágyó felhőcske

A kis fűszálak sóhajtoztak: – Jaj, de szomjasak vagyunk. A virágok is egyre csak azt mondogatták: – Csak egy csepp vizet, csak egy csepp vizet! A fák is majd elepedtek egy kis esőért; erdőn, mezőn a rögös föld azt sóhajtozta: – Ó, csak esne egy kis eső!…

A világgá ment porszem

Zelk Zoltán: A világgá ment porszem

Kukurikú Tarajos, a falu legszebb kakasa kiállt az országút közepére. Kora reggel volt még, nem járt arra senki, de azért égnek nyújtotta a nyakát, és elkiáltotta szokásos reggeli mondókáját: Kukurikú Tarajos, szép vagyok és haragos! Van, ki vélem szembeszáll: ember, állat vagy madár? Persze ha…

Kelj fel, medve!

Zelk Zoltán: Kelj fel, medve

– Kelj fel, medve, kelj fel már, hoztunk mézet csöbörrel! – Nem kelek én, álmomban eszem teli vödörrel! – Kelj fel, medve, jaj de szép a hó a hegy tetején! – Szebbet látok, álmomban zöld erdőben járok én! – Kelj fel, medve, nóta szól, varjú…

Köd és fény

Zelk Zoltán: Köd és fény

Egy téli reggelen, amikor Lajcsi iskolába indult, olyan nagy köd ereszkedett a városra, hogy még a szomszéd házakat sem lehetett látni. Lajcsi egyedül botorkált a vastag ködben, míg egyszer csak valaki megérintette a vállát. ” Ki lehet az?”- kérdezte magában, s kiváncsian hátra nézett. El…

Tavaszi mese

Zelk Zoltán: Tavaszi mese

Szellőcske a tengeren túlról jött; együtt szállt a felhőkkel. A hosszú úton barátságot is kötöttek egymással, és sok mindenről elbeszélgettek. – Én megöntözöm a göröngyös földet – mondta a felhő. – Várnak is már az emberek. – Hát még engem! – dicsekedett a kis Szellőcske….

Az égig érő körtefa

Zelk Zoltán: Az égig érő körtefa

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek nem volt egyéb kincse, csak egy icipici körtefája. Az is olyan icipici volt, hogy csak három körte termett rajta. Mit tehetett mást a szegény ember, a három körtét is hatfelé vágta,…

A tölgyfa születésnapja

Zelk Zoltán: A tölgyfa születésnapja

Az erdő közepén állott az öreg tölgyfa. Ő volt az erdő legtiszteletreméltóbb lakója, ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielőtt rászállnak. Mert többet tudott ő a madarak életéről, mint maguk a rigók és mátyásmadarak. Hiszen száz év alatt ezer és ezer fészket…

Mese az éhes kisegérről

Zelk Zoltán : Mese az éhes kisegérről

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen volt, tavaly talán vagy tavaly előtt. S nem is olyan messze, csak éppen a hegyen túl, de a patakon innen, azon a mezőn, amelyiken fehér margaréta és zöld fűszálak nőnek, élt egy kis mezeiegér. Az is…

A patak meséje

Zelk Zoltán: A patak meséje

A patak szélén álldogáló bokor egyszer megkérdezte a locsogó pataktól: – Mondd, hová sietsz, hogy sohasem állsz meg? Mi dolgod van tulajdonképpen? – Elmondanám – felelte a kispatak -, ha versenyt futnál velem, mert hosszú ez a történet, s nincs időm órahosszat beszélgetni. De, ha…

Új mese a négy vándorról

Zelk Zoltán: Új mese a négy vándorról

Minden évben egyszer, túl a világvégen, találkozik a négy testvér a világvégi réten. Emlékeztek rá még, ki ez a négy testvér: a négy évszak, a Tavasz és Nyár, aztán az Ősz és Tél. Fáradtan leülnek, hosszan beszélgetnek, mit vetettek, mit arattak, mi jót-rosszat tettek. Odagyűl…