A pszkovi kormányzóságban, a porohovi járásban van egy kis patak, Szudoma a neve; a patak partjain két hegy emelkedik egymással szemben.
Az egyik hegyen valamikor egy Visgorod nevű városka állott, a másik hegy pedig a régi időkben a szlávok ítélkező helye volt. Az öregek mesélik, hogy e hegy felett hajdan egy lánc csüngött alá az égből, s az, aki igazat vallott, elérte kezével a láncot, de aki bűnös volt, nem érte el. Egyszer egy ember pénzt kért kölcsön a szomszédjától, de később letagadta. Felvitték mindkettőjüket Szudoma hegyére és megparancsolták nekik, hogy nyúljanak a lánc után. Az az ember, aki a pénzt kölcsön adta, kinyújtotta a kezét és menten elérte a láncot. Most a bűnösre került a sor. Nem vonakodott, csak odaadta botját a másiknak, akivel pereskedett, hogy könnyebben elérhesse kezével a láncot; majd kinyújtotta karját és el is érte. Ámuldozott erre a nép: melyiküknek van hát igaza? A dolog pedig úgy történt, hogy a bűnös botja belül üres volt, és ott volt elrejtve a pénz, amit letagadott. Amikor odaadta botját annak, akinek tartozott, a bottal együtt a pénzt is odaadta és ezért érte el a láncot.
Így vezette félre valamennyiüket. Ámde azóta a lánc felemelkedett az égbe és nem ereszkedett le soha többé. Így mesélik az öregek.