Skip to content

Ravasz Péter (népmese)

    Ravasz Péter
    Kattints a post értékeléséhez!
    [Összesen: 2 Átlag: 3]

    Volt egy ember, Ravasz Péternek hívták a falujában. Szegényen élt a feleségével meg a sok gyermekével. Nem volt egyebük, csak egy kakasuk.

    Azt mondja egyszer a felesége:

    – Ember, a kakast vasárnap levágom.

    – Hallod-e, asszony, sose vágd! Elviszem az uraságnak, hátha többet ad érte, megjutalmaz.

    Űgy is tett Ravasz Péter, hóna alá kapta a szép kakast, vitte az uraságnak.

    Bekopog, beköszön:

    – Nagyságos úr, ajándékba hoztam magának ezt a szép kakast.

    – Ugyan, Péter, ugyan, Péter! Miért nem vágtátok le, hisz olyan nagy a családod, ti is megehettétek volna.

    – Hisz ez a baj, hogy a felének sem jutott volna belőle, nagyságos úr. Csak tessenek elfogyasztani jó egészséggel!

    – Jól van, Péter, de este hat órára gyere el, hogy megjutalmazzalak.

    – No, lám!

    El is ment este hat órára.

    Már a kakast egyben szép pirosra megsütötték, az asztalra tálalták. Széket is tettek Péter alá.

    – No, Péter, ülj le, itt a helyed!

    Leült Péter. Azt mondja a nagyságos úr:

    – Ide figyelj, te hoztad a kakast, neked kell elosztani is. Ha úgy elosztod, hogy meg leszünk elégedve, Öt aranyat adok; ha nem, huszonöt botot.

    – Jó.

    Felállott Péter, fogta a nagy kést, lenyisszentette a kakas fejét.

    – Mivelhogy e ház ura a nagyságos úr, a fej őt illeti. Nemkülönben a feleségét a nyak, mert a fej után a nyak következik.

    Levágta a fejet és a nyakat, rátette a nagyságos úrnak meg a feleségének a tányérjára.

    Akkor levágta a két szárnyat: az egyiket az egyik úrfinak, a másikat a másik úrfinak a tányérjára tette.

    – No, az úrfiak diákok. A szárnyat kapták, hogy jól szárnyaljon az eszük, jól tudjanak tanulni.

    Mindenki mosolygott.

    Végül levágta a két lábat; az egyiket az egyik kisasszony tányérjára, a másikat a másikéra tette.

    – No, a kisasszonyok azért kapják a lábakat, hogy jó táncosok legyenek.

    Nevetett mindenki.

    – Ami kis maradék még a tálon hever, ez legyen a szegény árva fejemé.

    A többi részt, a javát ezzel mind maga elé húzta.

    Nagyon tetszett a nagyságos úrnak az osztozkodás. Gondolta is:,,Jaj, de ravasz ez a Péter, nemhiába mondják ezt a falu eszének!”

    Adott neki öt aranyat. Vitte haza nagy boldogan Péter.

    A szomszédjukban lakott a módos Pál gazda. Megszimmantotta, hogy Péter öt aranyat kapott egy árva kakasért.

    – No, asszony, van nekünk öt, elviszem mindet, és huszonöt aranyat kapok érte.

    Össze is hajkurászta Pál gazda a kakasokat, maga meg kiöltözködött, kipödörte a bajuszát, ment a kastélyba.

    Bekopog, beköszön:

    – Nagyságos úr, öt szép kakast hoztam maguknak ajándékba!

    A nagyságos úr mosolygott, mert tudta, miben sántikál Pál gazda, hogy honnan fúj a szél.

    – Jól van, köszönjük. De ide figyelj, este vacsorára gyere el, hogy megkaphasd a jutalmad.

    Hej, az is hazament nagy vígan.

    Vacsorakor mondja aztán neki a nagyságos úr:

    – Te hoztad a kakast, Pál gazda, neked kell elosztani. Ha jól elosztod, huszonöt aranyat kapsz; ha nem, huszonöt botot.

    Felállott Pál gazda, megfogta a nagy kést, de csak állott. Hogy osszon ő el öt kakast hatfelé?

    A nagyságos úr látta, hogy nem megy semmire, hát azt mondja:

    – Tedd le a kést, Pál gazda, szaladj Péterért, majd ő elosztja!

    Kisvártatva jött is Péter.

    – Gyere ide, Péter, oszd el az öt kakast hatunk között. Ha jól el tudod osztani, kapsz huszonöt aranyat; ha nem, huszonöt botot.

    De Ravasz Péter nem ijedt meg. Azt mondja:

    – Mivelhogy mindent a háromság nevében szoktam csinálni, ezt is úgy próbálom. A nagyságos úr, a nagyságos asszony meg egy kakas: egy háromság, ők ezt kapják. A két úrfi meg egy kakas, az is egy háromság. A két kisasszony meg egy kakas, az szintén háromság. Az én szegény árva fejem meg ez a maradék két kakas, az szintén egy háromság.

    Jót kacagott a nagyságos úr, és rögtön leszámoltatta Péternek a huszonöt aranyat, a híres Pál gazdára meg huszonötöt veretett.

    Igaz volt, mese volt.

    Pin It on Pinterest