Dióverés

Nagy László: Dióverés

Elsuhogott az a füttyös sárgarigó délre. Sárgul az árva diófa zöld terebélye. Levelek lengnek, akár a színarany rigó-szárnyak, elszállnak ők is a szélben puszta határnak. Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle: szellő ha bántja az ágat, buknak a földre. Szaporább kopogás, csörgés támad, ha jön az ember, s…


Mi lehet a tökből

Mentovics Éva: Mi lehet a tökből?

Zöldségeskert legvégében tengette az életét, s ott várta be, hogy majd a fagy megcsipdesse levelét. Zöld szárain vagy száz inda tekeredik, kanyarog. Olyan tök ez, mely szereti a hideget, a fagyot. Az elsárgult leveleit őszi szellő kergeti. Orcáját a dér megcsípte – igaz, jól is áll neki. Szeletekre felvagdosva akár…


A rakoncátlan gida

Jékely Zoltán: A rakoncátlan kisgida (angol népmese nyomán)

Gidus, a kicsi szürke kecske, a földkerekség legfurább állatkája volt. Görbe szarva fülét verte, kurta farka pen- deredett, a szakálla hegyes, selymes, mint valami öreg tudósé, körme pedig oly hatalmas, hogy mulatság volt ránézni. Hát még milyen rakoncátlan volt! Elrágcsált üres konzervdobozt, kerítéscölöpöt – de ez még hagyján -megette asszonykája…


A hajdina

Hans Christian Andersen: A hajdina

Ha nyári vihar után kimegyünk a határba, de sokszor látunk feketére perzselt szántóföldet! Olyan a föld, mintha lángfolyam ömlött volna át rajta, s a parasztok azt mondják: “beleütött az istennyila”. De mért ütött bele? Nekem elfecsegte egy veréb, az meg egy vén fűzfától hallotta, amely ott állt, s ott áll…


A tűzszerszám

Hans Cristian Andersen: A tűzszerszám

Az országúton délcegen lépkedett egy katona: egy-kettő, egy-kettő! A hátán bornyú, kard az oldalán, mert háborúból igyekezett hazafelé. Ahogy ment, ment, egyszer csak egy vén boszorkánnyal találkozott az úton. Fertelmes banya volt, alsó ajka olyan mélyen lelógott, hogy a mellét verte. – Adjon isten, vitéz uram! – köszönt rá a…


A tizenhárom hattyú

Benedek Elek: A tizenhárom hattyú

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Már nagyocskák voltak a gyerekei, ki erre, ki arra ment szolgálatba, s mikor már a szegény ember búját sem mondhatta, az isten…


A lúd lába

Benedek Elek: A lúd lába

Krisztus és Szent Péter, amint egy falun keresztül utaztak, bementek egy házhoz, s ott sült ludat adtak nekik alamizsnába. Krisztus ment elöl, Péter utána, s azonközben megette a lúd egyik lábát, mert már nem tudta tovább tűrni az éhséget. Amint a falu kapuját elhagyták, letelepedtek egy patak partjára, hogy falatozzanak…


Gesztenyefalevél

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet, gesztenyefa levelét. Mintha megtaláltam volna egy óriás tenyerét. Ha az arcom elé tartom, látom, nagyobb, mint az arcom. Ha a fejem fölé teszem, Látom, nagyobb, mint a fejem. Hogyha eső cseperegne, nem bánnám, hogy csepereg, az óriás nappal-éjjel, óriási tenyerével befödné a fejemet.


Erdőben

Móra Ferenc: Levelek hullása

Tegnap reggel, amint kinyitottam az ablakot, odaesik a párkányra egy száraz falevél. Ősz a küldője, szélpostás a hozója. Megcsípte már a dér ezt a levelet. Olyan mintha ezüst porral volna behintve. Olvasni pedig ezt lehet róla: Kergetem a falevelet, hátamon hozom a telet, Mosolygós a születésem, Lucskos, sáros temetésem. Készüljetek,…



Illyés Gyula: Csinosomdrága

Volt egy király, annak volt egy szép lánya. A szomszédjának meg három fia: Csinosomdrága, Hamisanpajkos, Széplegénymákos. Azt mondja egyszer a király, hogy aki a naposholdas paripát elő tudná neki hozni, annak adná a fele királyságát meg a szép lányát. De, halál fia az, aki hasztalan vállalkozik. Csinosomdrága meghallotta, és azt…