Christian Adersen: A pásztorlány meg a kéményseprő

Láttatok-e valaha időtől megfeketedett, öreg-öreg almáriumot, faragott cirádákkal, levélfüzérekkel díszített ódon szekrényt? Hát ilyen almárium állt egy szobában; régi jószág volt, még dédanya hagyta örökül. Farózsák meg tulipánok és a legcikornyásabb faragványok ékeskedtek rajta; közülük szarvasok dugták ki agancsos fejüket. Odafönn pedig, az almárium ormán, egy faragott alak állt, nevetséges…


A fenyőfa

Christian Andersen: A fenyőfa

Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kisfenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott…



Bendebukk

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tenger dombján is túl, volt egy öregember meg egy öregasszony, volt nekik két fiuk: Bendebukk meg egy másik. Nagyon szegények voltak az istenadták. Az öregember nemsokára meghalt. Hagyott Bendebukknak egy csatakos kis bundát meg egy csizmavakaró vaskót. A másik fiának egy bocskorszíjat hagyott….



Borsszem Jankó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony. Egyes-egyedül élt kis házacskájában, az erdő szélén. Éppen szombat volt, gondolta, kitakarít. Felkapta a seprűt, hogy kiseperjen. Ahogy sepreget, egyszer csak elébe gurul egy szem feketebors. – Nicsak! Nicsak! – nézi. – Hát ez hogy került ide? Sajnálta kiseperni, felvette és…


Süni

Mester Györgyi: Sün Samu és az elveszett tüske

Egy meseszép, verőfényes nyári délelőttön, szokott helyükön – a mandulafától balra, a tölgyfából ácsolt pad alatt -, gyűltek össze a barátok, Tök Tóni, Krumpli Kázmér és Egérke, hogy a kert életének legfrissebb eseményeit megtárgyalják. Egyelőre csak semmitmondó dolgokról esett szó, mivel egyik társukra várni kellett, Sün Samu még hiányzott a…



Gárdonyi Géza: Ne ugrálj bogárra!

Tihanyi Pistának egyszer arra támadt kedve, hogy mezítláb járjon. Lerúgta a cipőjét és kirohant mezítláb a kertbe. Ugrándozott a gyepen, mint az elszabadult csikó. Hát hiszen egészséges is az, ha melegben mezítláb járunk. Nem is szólt az édesanyja érte. Csak mikor virágok között ugrált, akkor figyelmeztette: – Mért nem maradsz…


Cinegefészek

Móra Ferenc: A cinegefészek

Biz az régen volt, mikor én életemben először álmodtam sarkantyús csizmával, de még most is sírhatnékom van, ha rágondolok, hogy milyen rossz volt abból a gyönyörű álomból fölébredni. Hullott a könnyem, mint a sebes eső és szegény szülém még friss lángossal se tudta elállítani. – Nem eszik ám ilyent még…



Gárdonyi Géza: Noé bárkája

A gyerekek a gyöpön hevertek és unatkoztak. – Miért nem játszotok? – kérdezte nagyapó. – Már mindent játszottunk, amit tudunk. – Hát Noé bárkáját játszottatok-e? – Hírét se hallottuk annak a játéknak. – Hány gyerek van itt? – Tizenhat, nagyapó. – No hát egyik legyen Noé, másik legyen Föld-angyal. –…


A macskacicó

A macskacicó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt három fia. Hát ezek a fiúk már mind házasodnivalók voltak. Azt mondta az apjuk, hogy házasodjanak meg. Fellökött a levegőbe három pálcát, minden fiúnak a részére egyet, és azt mondta, kinek amerre esik a pálcája, arra kell…


Szalonnafa

Benedek Elek: Szalonnafa

Volt egyszer egy király. Ennek a királynak olyan fája volt, amely mindennap egy szalonnát termett. No, hanem nem sok örömét látta. Hiába állított melléje minden istenadta éjen egy regiment strázsát, bizony csak ellopták a szalonnát róla. Ki s miféle lelkes vagy lelketlen állat lehetett a tolvaj, nem tudá senki lélek,…