Messze, messze, ott ahol a Hallgató rét meg a Zúgó erdő találkoznak, és ahol a legszeszélyesebben kanyarog a Csobogó patak, élt egyszer egy sete-suta őzike. Külsőleg ugyanolyan volt, mint a többi. Szelíd szemű, nedves orrú, kedves jószág, de ha megindult, olyan ügyetlenül csetlett-botlott, hogy az anyja sírva fakadt bánatában. —…
Móra Ferenc: A csaló
A csaló neve: Pétör. Pétör még nem unta meg az iskolát, sőt minden reggel késedelem nélkül megjelenik benne. Pétör szeret itt lenni, talán még jobban, mint otthon. Először is, itt melegebb van, mint otthon. Másodszor, itt borzasztó sok gyerek van, és Pétör olyan, mint a bárány: nagyon szeret sokadmagával lenni….
A durcás cica (algériai mese)
Öregapó egyszer vett néhány rákot, és odaadta a feleségének, Öreganyónak, hogy főzze meg. Öreganyó mind megette , és amikor Öregapó visszajött, a cicára fogta, hogy ellopta őket. A cica meghallotta, megharagudott, menta a tornácra, és duzzogott. A tornác megkérdezte tőle: – Miért duzzogsz? – Öregapó vett néhány rákot – felelte…
Gyulai Pál: A szürke ló
Egyszer volt egy szegény ember, akinek a világon semmi egyebe nem volt, csak egy szürke lova. Azzal kereste a mindennapi kenyerét, hogy eljárt a szürke lovával őrölni; éjjel-nappal mindig őrölt vele. A szürke ló nagyon megunta ezt a dolgot. Látta, hogy a más lova mindig párjával őröl, neki meg magának…
Elrettentő példa (német népmese)
Valahányszor szóba kerültek valahol, az arcok felderültek, máris kuncogott mindenki, s mint megnyitott zsilipből az áradt, sorra kerültek az abelsbergiek viselt dolgai. És az már igaz: minden abelsbergi történt mosolyt, ha nem éppen harsogó nevetést fakasztott… Egyik csodálatos történetük arról szólt, hogyan félemlítették meg elrettentő példájukkal a vakondokokat. Az eset…
La Fontaine: A szarvas és a szőlő
Egy szarvas fut s magas szőlőtövek közé jut, nem minden tájon nő szőlő íly szépre fel, – az üldözött vad ott jó búvóhelyre lel. Úgy véli a vadász, a falka rossz nyomon fut, hát visszakozz-t fuvat. A szarvas még remeg, de máris lombot tép. Legel: ez ám a hála! Meghallják….
Gárdonyi Géza: Isten veled, gólyamadár!
Valami különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is. Ez a szomorúság az ősznek megérkezése. Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok,…
La Fontaine: A farkas és a sovány kutya
A kisded pontyot hajdanán, bár prédikált, papolt a gyönge, halásza mégis megsütötte. Elmondtam akkor én: kevéske néha tán a «van», de biztosabb a «lesz»-nél, s bolond ki erre rá nem eszmél. Halászunk ésszel élt; bölcs volt a ponty s derék: hogy mentse életét, mindenki rúgkapálna. S az akkori histórián ma…