Dolgozz macska! (tréfás mese) Volt egyszer egy szegény legény. Ehhez a szegény legényhez férjhez ment egy gazdag leány. Hanem mielőtt a pap elé állottak volna, a leány kikötötte, hogy ő ugyan semmit sem dolgozik. Úgyis van elég, amiből megéljenek. De ez még nem volt elég. Még azt is megfogadtatta a legénnyel, hogy soha meg…
Lázár Ervin: Ödönke és a tízemeletes Ödönke házat épített. Tízemeletest. Összedőlt egyszer, újrakezdte; összedőlt kétszer, újrakezdte. Harmadszorra állt a ház. A földszint és rajta a tíz emelet. Ödönke boldogan dörzsölte a kezét. – Megnézem belülről is – mondta, és belépett a kapun a földszintre. – Szervusz, Földszint! – mondta. – Megnézném a házat. – Felőlem, Födönke…
Lázár Ervin: A fába szorult hernyó Egyszer fába szorult egy hernyó. Jó magas fa legfelső ágába. És jajgatott, jajongott, sírt keservesen. Szép hernyó volt. Piros vonalakkal meg kékekkel csíkozott. És természetesen sárgákkal is. A szeme, mint két rubin. Vagy három rubin, mert nem tudom pontosan, hány szeme volt a hernyónak. De akár kettő, akár három, gyönyörű…
La Fontaine: Egy holló, ki sast akart játszani Egy sas fent a levegőben Repülvén, a zöld mezőben Egy kis fürge báránykát Vígan ugrándozni lát. Lesuhan és hevenyébe Orrát szegezi mellébe. Egy holló a víg lakozást A jó ízű falatozást Kíváncsian szemléli Magát körül nézkéli. ,,Azt én is megtehetem, Nincs nekem sastermetem? Nékem szinte mint annak Orrom…
Tamkó Sirató Károly: Fura Fura álmokat látok: hol pihegnek a lápok – ott mennek a kutyákok, kutyákok és macskákok, macskákok és hangyákok, hangyákok és kacsákok. Mind tátog, mind hápog, vörösek, mint a rákok… Szebb álmokat kívánok!
Lázár Ervin: Hapcikirály – Én vagyok a legnagyobb király – kiáltotta Hapci király. – Te vagy a legnagyobb – zúgták az udvaroncok. – Nem félek semmitől – folytatta Hapci király. – Nem félsz semmitől – búgták az udvaroncok. – Csak a náthától – suttogta Hapci király. – Hess, nátha! Hess, nátha! – rivallták…
Magyar Zoltán: A kincsesládika Olyan mesék vannak, van olyan mese is, hogy ásott az ember a kertbe, oszt akkor egyszer megcsörrent az ásója neki: hát mikor kifordította, mán el vót rozsdulva ja a kisládikó. Oszt akkor aranypénz vót benne. Aranypénzek vótak benne, akkor oszt kiszedte. No de most hogy mondjam meg, odadni a feleséginek,…
A pletykás asszonyok Hát az egyik faluba élt egy favágó. Hát az kiment, ugye az erdőre járt vágni a fát, többen jártak, egyszer hazafelé bement a kocsmába. Hát ott aszongyák neki az emberek, a koma, a sógor, szomszéd: -Te Jankó, tudod-e, hogy a te feleséged egy olyan pletykás asszony. hogy még a környéken…
Zalán Tibor: Altató Könnyű szellő ágat lebbent, Ritkás fény veri az erdőt. Ing az égen Hold és csillag: Sóhaj mozdítja a felhőt. Zord magányban zöld tó ásít, Tépett tollú fácán rebben. Illatos a rózsa árnya, Nagy virágot nyit a csendben. Aludj, aludj, kicsi szentem! Arcát ködbe törli a táj, Nézi magát, mint az…
Romhányi József: Sárkánymese Egy hétfejű sárkánykölök csúnyán összevesztek. Rájuk szólt az anyja, de ô nem maradtak veszteg. Bár már egy sem emlékeztek, hogy min kapott össze, Végül leharapta egymást, önmagát is közte. Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék: Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.