Kutya egy mese

Kutya egy mese

Az erdő alján, a bokor tövén már csak egy kicsi kutya rejtőzött. Öten voltak egykor: izmosak, gömbölyűek és vidám kedvűek. Kutyamama óvta őket széltől-víztől, erős nap fényétől, eső hűvösétől – mi lehet jobb ennél? Kutyamama a szabad ég alatt élt – evett, amit talált, ami így, nyáron egész jó mulatság,…


A cinkatona

Hans Christian Andresen: A szilárd cinkatona

Volt egyszer huszonöt cinkatona, kik mind testvérek voltak, mert mindannyian egy ócska cinkanálból születtek. Mindegyik vállához szorítva tartá fegyverét, s mereven maga elé nézett; és milyen gyönyörü egyenruhájok volt: kék és piros! Az első szó, mit e világon hallottak, midőn a skatulyát, a melyben voltak, kinyitották, ez volt: “Cinkatonák!” Egy…


A teve fohásza

Romhányi József: A teve fohásza

Monoton üget a süppedô homokon a sivatag lova, a tétova teve tova. Hátán rezegve mozog a rozoga kúp alakú púp. A helyzete nem szerencsés. Apró szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve. Sóvár szemekkel kutat kutat. Még öt-hat nap kullog baktat. Az itató tava távol, s oly rettentô messze még…


A kígyó koronája

A kígyó koronája (horvát népmese)

Egy anyának volt egy kis leánykája. A kislány minden reggel tejet kapott egy kis tálacskában, s amikor inni kezdte, odacsúszott hozzá egy kígyó, s együtt fogyasztották el a reggelit. Amikor kiürült a tálacska, a kislány a mamájához szaladt, és így szólt: – Mamácskám! Adj még tejet, szisza mind megitta! A…


Medvebocs királyfi

Berze Nagy János: Medvebocs királyfi

Élt egyszer valahol, ott ahol a zergetollat boglyába rakják, élt egyszer egy szabó a három lányával. Egyik reggel a vásárba indult a szabó, és megkérdezte a lányait, kinek mit hozzon a vásárból. Az egyik lány kötényt kért, a másik cifra papucsot, a legkisebbik azt mondta, hozzon az apja neki tearózsát….


A légy

Benedek Elek: A légy

Elmondom nektek a légy eredetét. Mikor Krisztus urunk Szent Péterrel a földön járt-kelt, Péter többek közt azt találta mondani: – Hej, Uram, de szeretnék Isten lenni! – Ugyan mért szeretnél Isten lenni? – kérdezte Krisztus urunk. – Csak azért, Uram, hogy én is teremtsek valamit. Mondta Krisztus urunk: – Hát…


Ördög

Benedek Elek: A lélek

Mikor az Úristen megteremtette az embert, odament az ördög, s azt mondta nagy hetykén: – Hát ez mi? Ember? Így én is meg tudom teremteni. Mondotta az Úr mosolyogva: – Jól van, hát csak teremtsd meg! Az ördög mindjárt munkának látott, s egy óra sem telt belé, megformázta az emberi…



Benedek Elek: A dicsekedők

Volt egyszer egy ember, s annak három fia. Ez az ember két idősebb fiát mesterségre adta, az egyikből borbély, a másikból kovács lett. Kisebbik fiának nem kellett semmiféle mesterség, az felcsapott katonának. Esztendő múlt esztendő után, a fiúk nem jártak haza, egyszer azonban levelet kaptak mind a hárman, hogy jöjjenek,…


A pöstyéni leánykút

Benedek Elek: A pöstyéni leánykút

Regét mondok a pöstyéni leánykútról, melynek forrása ott buzog magas hegynek a tövében. Magas hegynek a tetején romok: templomnak a romjai. Azt mondják, ezt a templomot a dicsőséges Szent István király építtette. Ezer esztendeje ennek, a templom rommá lett, de a népek Szent István napján idesereglenek ma is, megemlékezvén a…


Az elcserélt cégtáblák

Hans Christian Andersen: Az elcserélt cégtáblák

Réges-régen, öreg időkben, amikor még nagyapó is öklömnyi legényke volt, és piros nadrágban meg vitézkötéses piros zekében járt, és tollas sapkát viselt – mert az ő gyerekkorában ilyen volt a kisgyerekek ünneplő ruhája -, sok minden másképpen volt, mint manapság! Sokszor pompázott ünnepi díszben az utca, olyan díszben, amilyet ma…