Skip to content

Miért tarka a hiéna? (afrikai mese)

    tarka-hiena

    A sakál elment egyszer halászni, és egy nagy szákra való kisebb meg nagyobb halat fogott. Otthon megfőzte a zsákmányt, jól belakott belőle, de még mindig annyi maradt, hogy akár kezdhette volna elölről a lakmározást újra meg újra.
    – Kié legyen a többi hal? – töprengett magában, de nem tudott semmi okosat kitalálni. Amint így törte a fejét, egy hiéna tűnt fel az úton. Oda is kiáltott neki:
    – Hé, hé, gyere csak ide gyorsan, testvér!

    – A hiéna egykettőre ott termett.

    – Látod ezt a sok halat? – kérdezte a sakál.

    – Ez mind az enyém, de ha éhes vagy, láss hozzá, egyél, amennyi jólesik.
    A hiéna – nem hazudtolva meg a fajtáját – mohón habzsolni kezdett, és egész addig evett, míg az utolsó halat is el nem tüntette. A sakált, aki szótlanul nézte, felbosszantotta ez a rettenetes falánkság. Közben arra repült egy frankolin, leszállt az egyik közeli fára, és rikácsolva énekelni kezdett: Kilkal! Kilkal! A hiéna éppen az utolsó halat nyelte le, mikor figyelmes lett az éneklő madár pettyes tollazatára.
    – Milyen csodálatos tarka foltos tolla van! – kiáltott fel irigykedve.

    -Nem tudod, sakál testvér, ki pöttyözte meg ilyen szépen ezt a madarat?

    – Már hogyne tudnám! – vágta rá a sakál.

    -Én.

    – Nem pöttyöznél meg engem is? -kérdezte a hiúságtól megszédült hiéna.

    – Miért ne – nevetett a sakál, s ravaszul úgy tett, mintha csak a nagylelkűség beszélne belőle.

    – De ahhoz egy éles kés kell, meg egy kis fehér föld.

    A hiéna készségesen elügetett és csakhamar visszatért a szükséges kellékekkel. Arról persze fogalma se volt, hogy a sakál felbosszankodott a mohóságán. Átadta a kést meg a fehér földet, a sakál pedig ráparancsolt, hogy térdeljen le előtte. Engedelmeskedett. A sakál ekkor jó erősen leszorította a hiéna fejét, a hátára ugrott, és a késsel összevissza szabdalta a bőrét.

    S közben folyvást ezt énekelte:

    – Fölfaltad a halamat, a halamat, a halamat, pöttyözöm a hátadat, a hátadat, a hátadat!

    A hiéna tűrte egy darabig, aztán könyörögni kezdett a sakálnak, hogy engedje el. Az el is engedte, és azt tanácsolta a nagyevőnek, hogy hemperegjen meg egy kicsit azon a fehér földön, amit hozott magával, akkor majd mindjárt másképp érzi magát. Mit tehetett a hiéna? Megfogadta a tanácsot. Azóta olyan fehérfoltos tarka.

    Forrás: http://users.atw.hu/haszongabor/afrikmes.htm

    Pin It on Pinterest