Mikor Mátyás király az országban járt-kelt, elvetődött egy faluba. Amint beért, mindjárt látta, hogy ott valami nincs rendben. Az utcák szemetesek, a kerítések düledeznek, a templom torony félredűlt. Kóbor kutyák grasszálnak fel s alá. Mátyás világ életében szerette a rendet, mint hát nagy haraggal a bíróhoz.

– Ki itt a bíró? – kérdezte egy odavaló embertől.

– Az öreg bíró fiát választottuk meg. – dünnyögte az orra alól a megszólított.

– Na, ez meg is látszik! Hogy volt kendteknek annyi esze, hogy fiatal bírót válasszanak?

Az atyafi vállat vont, a király meg bement a bíróhoz.

A fiatal bíró hetyke legény volt, a királlyal is igen foghegyről beszélt. Méregbe gurult Mátyás király. Gondolta, megleckézteti ő ezt a gőgös hólyagot.

– Mire visszajövök, állítson kend elő nekem harminc farkast, negyven okost, hatvan bolondot, mert ha nem, abban a helyben elcsapom a bíróságból!- förmedt rá Mátyás király a fiatal bíróra.

A bírónak felakadt a szeme ijedtében. Egészen megállt az esz a király kívánságától.

Nagy búsan hazaereszkedett. Kérdezte tőle az apja, az öreg bíró:

– Mi bajod van fiam, hogy úgy eleredt az orrod vére?

– Ne is kérdezze édesapám! Itt járt az előbb a király. Azt parancsolta, hogy állítsak elő, mire visszajön harminc farkast, negyven okost s hatvan bolondot. He ezeket elő nem állítom, elcsapat a bíróságból. – panaszkodott a fiatal bíró.

Az öreg mosolygott a bajusza alatt. Tudta ő, hogy mit kell csinálni, de nem mondta meg a fiának. Hadd törje a fejit, ha olyan nagyon akart bíró lenni!  Azért az öreg összeszedett harminc harmincéves férfit, negyven negyvenévest s hatvan hatvanévest. Akkor azt mondta a fiának.

– Majd én megfelelek a királynak, ne búsulj!

Visszajött a király. Az emberek, akiket az öreg odarendelt, már mind ott várakoztak a községházán.

– Minek jött ide ez a sok ember? Tán csak nem azt akarják látni, hogy vet ki engem a király a bíróságból? – ijedezett a fiatal bíró.

– Na bíró úr! Teljesített-e kend, amit parancsoltam? – kérdezte Mátyás.

A fiatal bíró csak tátogott. Az öreg bíró meg előállt s megfelelt a királynak:

– Itt van harminc farkas! – mutatott a harmincévesekre. – Olyan erősek, mint a farkasok. Itt van negyven okos! – mutatott a negyvenévesekre. – Ez meg a hatvan bolond, a hatvan vénember.

A király azt mondta:

– Most kendtek is láthatják, hogy mennyivel több esze van az öregnek, mint a fiatalnak.

A fiatal bírót kidobta a bíróságból, az öreget meg felemelte.