Skip to content

Lev Tolsztoj: Márton lúdja

    Márton lúdja

    Egy szegény parasztnak nem volt kenyere. Elhatározta, hogy kérni fog az uraságtól. Épp Márton napja volt, s hogy ne menjen üres kézzel, megfogta egyetlen libájukat, a feleségével megsüttette, s vitte.

    – Köszönöm, jóember – mondta az uraság –, csak azt nem tudom, hogy osztozzunk meg rajta. Feleségem, két fiam és két lányom van. Hogy osszuk el úgy a libát, hogy egyik se sértődjék meg?

    – Én elosztom – feleli a paraszt. Fogta a kést, levágta a liba fejét, s ezt mondta a földesúrnak:
    – Te vagy a ház feje, tied a fej.
    Aztán levágta a hátsó felét, s odaadta a feleségnek:

    – Neked itthon kell ülni, vigyázni a házra, tied a püspökfalatja.
    Aztán levágta a liba lábát, s odaadta a fiúknak:

    – Nektek itt a két láb, hogy apátok útján járhassatok. A két lánynak odaadta a két szárnyat:
    – Ti hamar kirepültök a házból, itt van a szárny hozzá. Ami marad, megtartom magamnak. S elvette a liba törzsét. Nevetett az úr, s kenyeret és pénzt adott a szegénynek.
    Meghallotta egy módosabb gazda, hogy az úr a szegény parasztot egy libáért meg­jutalmazta, megsütött öt libát, s elvitte az úrnak.

    Így szólt az úr:
    – Köszönöm, de hát feleségem, két fiam és két lányom van, hatan vagyunk, hogyan tudjuk elosztani az öt libát? Elkezdett a módos gazda gondolkozni, de semmit sem tudott kitalálni.
    – Elküldött hát az uraság a szegény emberért, hogy ossza el ő a libákat.
    A kezébe vett egy libát, odaadta az úrnak és a feleségének, s ezt mondta:
    – A libával hárman vagytok. Egyet odaadott a két fiúnak:
    – Ti is hárman vagytok. Egyet a két lánynak:
    – Ti is hárman vagytok. Magának megtartott két libát:
    – Mi is hárman volnánk a libákkal, egyenlő az osztás.

    Az úr nevetett, ismét pénzt és kenyeret adott a szegény parasztnak, a gazdagot pedig elkergette.

    Pin It on Pinterest