Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 2 Átlag: 5]
Mackó úr meg Ordas koma egyszer régen együtt indultak el ennivalót keresni.
Amint mennek, mendegélnek, egyszerre csak édes illat csapta meg Mackó uram orrát. Egy fa odvában elvadult méhek gyűjtötték a gyönyörű lépes mézet. Természetesen azért, hogy az ő életét édesítsék meg vele.
Mackó uramnak azonban lehetett már egynémely keserű tapasztalása a méhek gonosz természetéről: törni kezdte a fejét, hogyan férjen baj nélkül a mézhez.
„Hohó! – gondolta magában. – Itt van az én derék ordas barátom. Szelíd, kedves kis állat, a légynek se vét, de ész dolgában nem áldotta meg túlságosan az Úristen. Kikapartatom én azzal a tüzes gesztenyét, akarom mondani, az édes mézet.”
Azzal a méznél is édesebb mosolygással fordult Ordas komához:
– No, koma, akarsz-e belenézni a tündérek kútjába?
– A tündérek kútjába? – morogta a koma. – Hát az micsoda?
– Te még azt sem tudod, mi a tündérek kútja? Látszik, nem jártál annyi híres-neves iskolába, mint én. Hát tudd meg, hogy aki a tündér kútjába belenéz, azt látja benne, ami szemének-szívének legkedvesebb.
– Például egy gyönge húsú idei bárányt! – kiáltotta felvillanó szemmel a koma.
– Azt, azt! – hagyta helyben Mackó uram. – No lám, mégiscsak megértettél. Nem vagy te olyan ostoba, amilyennek látszol.
– Nono – morogta a farkas. – De hát mit ér, ha csak látom azt a bárányt?
– Azt éri, hogy ha kimondod ezt a varázsigét, hogy aszongya: burgutargafargakargas, akkor egyszeribe kiugrik a kútból a bárány.
– Ugyan bizony!
– Kiugrik az.
– De hát hol van az a kút?
– Akár hiszed, akár nem: ennek a fának az odvába kell bedugni a fejedet, a fa tövébe van elrejtve a kút. Vigyáznak ám a tündérek, hogy akárki meg ne találja!
– No, faodúban sem láttam még kutat!
– Hát most megláthatod, ha van merszed.
– Mit? Ha van merszem? Nem félek én semmitől a világon. Hogy is van az a varázsige?
Soká tartott, míg a medve bele tudta verni Ordas koma vastag koponyájába, hogy burgutargafargakargas. De olyan erősen vágyakozott Ordas koma a gyönge húsú idei bárányra, hogy mégiscsak megtanulta valahogy. Azzal bedugta a fejét a fa odvába.
Mackó uram meg szép csöndesen elbújt egy bokorban, és mosolyogva várta, hogy mi következik most.
Hej, uram istenem, mi következett! Amint Ordas koma bedugta a fejét, ezernyi ezer méh bolydult fel egyszerre, nekiestek, ahol érték, száz fullánk fúródott belé. Kikapta a fejét, nekiiramodott, egyre azt üvöltötte futás közben: „Burgutargafargakargas!” A méhraj utána, egyetlen egy sem maradt az odúban.
Mackó uram elégedetten mosolygott, nyugodtan odalépegetett a fához, azt morogva magában:
– Rargavargaszmergedverge!
Azzal kiszedte a „tündérek kútjából” az édes, illatos lépes mézet, és mind egy cseppig megette