Skip to content

Lev Tolsztoj: Lipunyuska

    Lev Tolsztoj: Lipunyuska

    Volt egyszer egy öregapó meg egy öreganyó. Nem volt egy szem gyermekük sem. Öregapó kiment szántani a mezőre, öreganyó otthon maradt lepényt sütni. Öreganyó megsütötte a lepényt s megszólalt:

    – Ha egy fiunk volna, vinne az apjának lepényt, de most kivel küldjek?

    Egyszer csak kibújik a gyapjúból egy picurka fiú s megszólal:

    – Erőt, egészséget kívánok, mátuska!

    Öreganyó kérdi tőle:

    – Honnan kerülsz ide, te picurka fiú, mondd meg, mi a neved?

    Feleli picurka:

    – Te, mátuska, megfontad a gyapjúszálat, beletetted az oszlopocskába, abból keltem én ki. Az én nevem Lipunyuska. Add ide, mátuska, elviszem a lepényt bátyuskának.

    – Elviszed-e, Lipunyuska? – kérdezte mátuska.

    – Elviszem, mátuska.

    Öreganyó belekötötte a lepényt egy batyuba s odaadta a fiúnak. Lipunyuska fogta a batyut, s kifutott vele a mezőre. Zsombék került az útjába a mezőn, s ő kiabálni kezdett:

    – Bátyuska, bátyuska, emelj csak át a zsombékon! Lepényt hoztam neked!

    Öregapó meghallotta a mezőről, hogy valaki szólítgatja, elébement a fiúnak, átemelte a zsombékon s megkérdezte tőle:

    – Honnan jössz, fiúcska?

    Felelte a fiú:

    – Én, bátyuska, kikeltem a gyapjú között. – S átadta a lepényt neki.

    Öregapó leült, hogy megreggelizzék; megszólalt a fiú:

    – Engedd meg, bátyuska, szántsak egyet én is.

    Öregapó ezt felelte:

    – Nincsen neked a szántáshoz elég erőd.

    De Lipunyuska megfogta az eke szarvát, s elkezdett szántani. Szántogat egyedül s egyedül dalolgat.

    A szántóföld mögött nagy úr jött hintóban; látja, hogy az öreg ott ül, reggelizik, s a ló egyedül szánt. Kiszáll a nagy úr a hintóból, s azt mondja az öregnek:

    – Hogy lehet az, öreg, hogy a lovad egyedül szánt?

    Feleli az öreg:

    – Egy fiúcska szánt ott nekem; hallod, énekelget.

    Közelebb megy az a nagy úr, meghallja a nótát s megpillantja Lipunyuskát.

    Azt mondja a nagy úr:

    – Öreg! Add nekem a fiút!

    Az öreg feleli:

    – Azt én nem adhatom, az az egy van nekem.

    Azt mondja most bátyuskának Lipunyuska:

    – Adj oda, bátyuska, megszököm én tőle.

    Oda is adta a paraszt a kisfiút száz rubelért. A nagy úr kifizette, felvette a fiút, kis kendőbe csavargatta s a zsebébe tette. Hazaérkezett a nagy úr s mondja az asszonynak:

    – Nagy örömet hoztam.

    – Mutasd azt a nagy örömet – mondja az asszony.

    A nagy út kivette a kendőt a zsebéből és kibontogatta; semmi sem volt a kendőben: rég visszafutott apóhoz Lipunyuska.

    Pin It on Pinterest